Miért vonz, vagy taszít minket a misztikum, a sötétség és a baljós dolgok? A félelem pszichológia elárulja

Halloween éjszakája lehetőséget biztosít arra, hogy akár mi magunk is szörnyekké, különleges lényekké, vagy éppen azokká változzunk, akiktől tartunk. Ilyenkor bárki részese lehet a titokzatos sötétségnek, felébresztheti önmagában a félelmet, feltéve, hogy lelkileg bírja a rémületet. Ezt ugyanis mindenki másképp kezeli. A legkisebbek még gyermeki kíváncsisággal állnak az ijesztő részletekhez, félelmetes izgalmukat pedig egyre bővülő tapasztalataik tárában helyezik el. Felnőttként már más célt szolgálhat a rémület: míg egyesek az ilyen érzések mentén próbálják gyakorolni a félelem leküzdését, másoknál annyira erős a rettegés, hogy semmilyen „veszélynek” sem szeretnék kitenni magukat.

Átültetett válaszreakciók állnak a félelem mögött

Az ijesztő dolgok – ha nagyon le kellene egyszerűsíteni – azért vonzzák annyira az embereket, mert ezekben a helyzetekben biztonságos módon lehet találkozni a félelmekkel. Az, hogy ki mennyire félős, sok mindentől függhet, legyen szó gyerekekről vagy felnőttekről, egészen széles a skála. Vannak, akik semmitől sem ijednek meg, és olyanok is, akik összerezzennek, ha egy sötét utcán kell végigsétálniuk.

– A legfontosabb befolyásoló tényező az, hogy kinek milyen az alapszemélyisége, a temperamentuma, illetve, milyen tapasztalatai, élményei voltak a gyerekkortól kezdődően. Az is számít, hogy a környezet, és a benne levő legfontosabb személyek miként viszonyultak a különféle eseményekhez – magyarázza Sarkadi Bálint klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. – Például, ha a szülő túlzóan aggódik amiatt, hogy valami baj történik, az elsődleges minta lehet a kicsiknek, amit tudattalanul is lemásolnak, majd később ezzel a hozzáállással azonosulnak. Elképzelhető, hogy alapesetben a gyermek nem ijedne meg egy számára új helyzetben, de mivel ezt a reakciót látja, nagy valószínűséggel átveszi, hiszen még nincs viszonyítási alapja. Így, ha félelmet érzékel a szülein, jó eséllyel ő maga is félni fog. Ugyanez igaz fordítva is: ha a felnőttek bírják és szeretik az olyan dolgokat, mint a horrorfilmek vagy ijesztő helyek és események, akkor az hasonló attitűdöt adhat a gyermeknek.

Ijesztő látásviszonyok között bepánikolhatunk

Sötétben félni nemcsak a gyerekek szoktak, sok felnőtt embert is megrémítenek a hétköznapokon a különféle árnyak, a félhomály és azok a helyzetek, amelyekben nem látjuk pontosan, mi is vesz körül. Egy ilyen környezetbe ugyanis bármit beleképzelhetünk. Az érzékelésünk megváltozik, emiatt történik meg, hogy még a számunkra ismert közegekben, például a saját otthonunkban is megijedünk bizonyos dolgoktól. Az átalakult látásviszonyok bizonytalanságérzést szülnek, ez megnövelheti a feszültségszintet és szorongást idézhet elő, amitől veszélyben érezhetjük magunkat, legalábbis az agyunk ezt az állapotot hozza létre. 

– A sötét közeg valójában egy projekciós felület, amibe akármit beleláthatunk, ebből kifolyólag a saját fantáziánk irányítja, mi jelenik meg például a hálószobánkban, egy éjszakai hazaút során a háztömbök között vagy a szabadban töltött esti eseményeken. Odaképzeljük a félelmeinket, akárcsak amikor idegen helyen alszunk, és hirtelen felébredve nem tudjuk körvonalazni a teret. Érdemes tudni, hogy a rémület szintje attól is függ, mennyire szilárd a biztonságos világba vetett hitünk, mennyire vagyunk meggyőződve arról, hogy nem történhet semmi rossz, és minden rendben lesz. Ha ebben nem vagyunk biztosak, akármennyi idősek is legyünk, folyamodhatunk olyan egyáltalán nem szégyellnivaló megoldásokhoz, melyek a nyugalmunkat szolgálják: kapcsolhatunk éjszakai fényeket, ha emellett kellemesebben alszunk, és azt is megtehetjük, hogy egy ijesztő film vagy sorozat után a nyugtalanságunkat rajzfilmmel oldjuk fel – javasolja a szakértő.

Ősidők óta szolgál minket a rémület

A félelem alapja tehát általában az, hogy nincs kellő információnk a környezetünkről, ez pedig fenyegetést generál bennünk. Mivel az elme nem képes ilyen helyzetben előre jelezni számunkra a „veszélyt”, elővigyázatosságra int minket, ez pedig félelemérzetet szül. Mindez egy evolúciós túlélési válasz. 
– A félelem stresszreakciót vált ki az emberben, aminek testi és lelki jelei is vannak, mindez annak köszönhető, hogy az ijedelem évezredeken át a fennmaradásunkat és túlélésünket szolgálta. Evolúciós szempontból ugyanis az tudott életben maradni, aki kerülte a veszélyhelyzeteket. A félelmeinket pedig nagy százalékban még ma is az formálja, amitől egykor tartottunk: a sötétség, a veszélyes ragadozó állatok, a kígyók és pókok, vagy éppen a mérgezőnek tűnő növények. Annak ellenére, hogy kényelmes világban élünk, ugyanúgy a túlélésért küzdünk, csak már nem azok a dolgok fenyegetnek, mint őseinket. Ebből kiindulva viszont érdekes módon vágyjuk azt a fajta izgalmat, ami a szó pozitív értelmében képes ingerelni az idegrendszerünket. Sokan ezért néznek rémisztő filmeket, vesznek részt a halloweeni borzongásban, maszkírozzák el magukat, vagy járnak olyan helyekre, ahol valóban átélhetik a félelem érzését – foglalja össze a szakpszichológus.

Még jobban elemrülnél a témában? Nézd meg ezt a videót is:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek a szakértőtől: