A rózsaszín szemüvegtől a negatív látásmódig – Mitől függ a valóságérzékelésünk?

Ahogy jövünk-megyünk a nagyvilágban, ápoljuk a kapcsolatainkat és létezünk többféle közösségben, gyakran tűnhet úgy, hogy mindenki más szemüveget visel. A sajátunkat természetesnek vesszük, pedig a személyes gondolkodásmódunk nem kőbe vésett törtvényszerűség - a Fanny magazin utána járt a témának. 

Változatos tényezők határozzák meg a gondolkodásmódunkat

A valóságérzékelésünk az érzékszerveinktől, vagyis a hallástól, látástól, tapintástól, szaglástól és ízleléstől kezdve az érzelmi és kognitív feldolgozáson át a társadalmi és kulturális hatásokig több szinten határozza meg, hogyan éljük meg a minket körülvevő világot, és a különféle helyzeteket. Egyebek mellett ezért is érdemes rugalmasan szemlélni azt, ami körülvesz, és megérteni, hogy szinte minden embernek különbözik a gondolkodásmódja, ami a tapasztalatokon, meggyőződéseken, hiedelmeken, sőt, az aktuális hangulatunkon, lelkiállapotunkon, és persze a személyiségünkön is alapul. 
– Akármennyire szeretnénk, az életben valójában nincs objektív valóság, mindenki a saját szubjektív szemüvegén keresztül nézi a világot, amit egyénenként eltérő okok befolyásolhatnak. Például az, hogy milyen kora gyermekkori tapasztalataink vannak és mi történik velünk az életünk során – magyarázza Sarkadi Bálint klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. – Ezek az aspektusok adják meg a korlátokat az életben, így teljesen más valóságot jelent egy kedves, támogató és egészséges szülői közegben felnőni, ahol szeretnek, értékelnek és biztatnak, mint egy olyanban, amelyben kritikus hangok vezetnek. Ezek ugyanis akadályozhatják, hogy optimistán vágjunk bele a különböző kihívásokba.

Életszemléletünk széles spektrumon helyezkedik el

A két legszélsőségesebb látásmódot jól ismerjük: a rózsaszín szemüveg, vagyis amikor valaki mindenben a jót és pozitívat veszi észre, az optimista valóságérzékelésnek felel meg, míg aki végletesen negatív, arra azt mondjuk, pesszimista. Ám ezek között is találhatók fokozatok, például a racionális, a szkeptikus vagy éppen az idealista személyek, valamint ezek változó átmenetei. 
– Ha a nagyon pozitív, illetve kifejezetten negatív valóságértelmezést nézzük, számos veszélyt fogalmazhatunk meg: előbbi esetén például megvan arra az esély, hogy összetörünk, amikor szembesülünk valamilyen negatív eseménnyel, utóbbinál pedig az a leggyakoribb probléma, hogy az állandó borúlátástól semmilyen pozitívum nem tud beférkőzni az illető valóságába. Ezeket kognitív torzításnak nevezzük, ami azt jelenti, hogy az egyén nem a realitást érzékeli, hanem a saját szélsőséges beállítódottságának megfelelően, akár önmagát le- vagy felértékelően gondolkodik – emeli ki a szakember. A döntéseinket jellemzően érzelmi alapon hozzuk meg, de előfordul, hogy csak és kizárólag a tényekre hagyatkozunk, ilyenkor a realista nézőpont érvényesül. Ezzel az a gond, hogy akik kizárják az emóciókat, a mindennapokban sem feltétlenül tudnak az érzelmeikkel találkozni, vagy legalábbis nem könnyen.

Váltogathatók a különféle szemüvegek?

Nem minden helyzet egyforma, és az sem mindegy, hogy mekkora horderejű dologgal találkozunk az életünkben. Éppen ezért tanácsos egyes történésekhez, konfliktusokhoz, beszélgetésekhez különféle szemüvegeket felvenni. Van, amikor ugyanis megengedhetjük magunknak a rózsaszín lencsét, máskor jobb, ha a realitás kerül előtérbe.
– A rugalmasság ebben a tekintetben is lényeges, hiszen azok az emberek, akik képesek időről időre változtatni a hozzáállásukon, a gondolkodásukon, a kognitív és érzelmi állapotukon, azok jól tudnak majd alkalmazkodni a környezetükhöz. Minél gördülékenyebben megy ez, annál jobban funkcionálhatunk az életünk területein. Ráadásul ha több nézőpontból vizsgálunk meg egy szituációt, azaz számításba vesszük az összes fél szempontját, sokkal inkább rátalálhatunk valamiféle objektív pontra. Fontos az is, hogy képesek legyünk megkérdőjelezni a dolgokat, hiszen minden éremnek két oldala van. Bármiről is legyen szó, azt megvizsgálhatjuk a másik oldalról, ez a folyamat pedig annál izgalmasabb, minél több szereplő van a történetben. Azt, hogy valójában mi a reális, mi lehetne az irányadó, ahonnan elindulhatunk, nehéz megtalálni, de kifejezetten sokat tehetünk azzal, hogy megtanulunk énazonosnak lenni, és igyekszünk külső szemlélőként rátekinteni a helyzetekre – hangsúlyozza a pszichoterapeuta. 

Semmi sincs kőbe vésve

A gondolkodásmód megváltoztatása lehetséges, valóságérzékelésünket és az ahhoz való viszonyunkat gyakorlás révén alakíthatjuk. A határok feszegetése és kitolása segíthet abban, hogy ne csak egyfelől lássuk a dolgokat. 
– Érdemes lehet időnként megpróbálni belehelyezkedni a másik nézőpontjába, elképzelni, hogy ő mit gondolhat, majd tesztelni a meglátásainkat. Elmondhatjuk, hogy adott szituációban, hogyan láttuk őt kívülről, mit éreztünk, majd megkérdezhetjük, mennyire sikerült reálisan érzékelni azt, ami benne lezajlott. Ezzel rögtön kaphatunk egy visszajelzést, ami által egészebbé válhat a kép, és sikerülhet jobban kapcsolódni a környezetünkben lévőkhöz – foglalja össze a szakpszichológus. 

Szeretnél még jobban elmerülni a témában? Nézd meg ezt a videót is:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek a szakértőtől: