
Mindannyian ismerjük az érzést, amikor semmihez sincs kedvünk. Reggel alig tudjuk kinyitni a szemünket, a kávé sem segít, a munka pedig csak egy végtelen feladatlistának tűnik. Ilyenkor legtöbben azt mondjuk, hogy csak fáradtak vagyunk. Mi van akkor, ha ez a fáradtság már nem múlik el néhány nap pihenéstől? Mi van, ha valójában a kiégés szélén állunk? Szilvási Gabriella munka- és szervezetpszichológus segít kideríteni az igazságot.
A fáradtság természetes; egy rohanós hét, kevés alvás, és egy nehéz időszak után mindenki kimerül. A fáradtság azonban pihenéssel elmúlik, ellenben a kiégéssel. Utóbbi esetben eltűnik a motiváció, a korábban szeretett munka teher lesz, a hétvége sem hoz megkönnyebbülést, és a kedvenc hobbink sem okoz már örömöt. Aki kiégett, gyakran nem is veszi észre, mi történt vele, csak azt érzi, hogy semmi nem olyan, mint azelőtt. Egyre üresebbnek és egyre ingerlékenyebbnek érzi magát.
1. Minden reggel nehezebben kelsz fel
Nemcsak fáradt vagy, hanem már az indulás gondolata is nyomaszt. A nap elején egyáltalán nem érzel motivációt, bármennyit is aludtál.
2. Eltűnt a lelkesedésed
Ami korábban örömöt adott, mára közömbössé vált. A sikerek sem töltenek fel, és egyre gyakrabban érzed: „minek ez az egész?”. A munkahelyi helyzetekhez egyre gyakrabban állsz hozzá cinizmussal.
3. Túlreagálod a stresszt
Apró problémákra is dühösen, feszülten reagálsz. Úgy érzed, semmi sem úgy sikerül, ahogy azt szeretnéd, egyre gyakrabban élsz meg tehetetlenséget a munkában.
4. Visszahúzódsz a kapcsolataidban
Nincs kedved találkozni senkivel, a barátaid üzeneteire sem válaszolsz, és minden társas helyzet fárasztónak tűnik.
5. A tested is jelez
A gyakori fejfájás, alvászavar, szívszorítás, emésztési panaszok vagy állandó feszültségérzet mind a tartós stressz és kimerültség tünetei lehetnek.
Ha ezek közül több pont is igaz rád, könnyen lehet, hogy nem egyszerű fáradtsággal, hanem kiégéssel küzdesz.
A kiégés fokozatosan kúszik be a mindennapokba. A tartós stressz, a túlterheltség, a folyamatos megfelelési kényszer és a pihenés hiánya együtt lassan felemészti az energiatartalékainkat.
Sokan hajlamosak minden feladatot magukra vállalni, nemcsak a munkahelyen, hanem otthon is. Ha a munka és a magánélet határa elmosódik, a céges telefont munkaidő után is felveszed, a munkahelyi e-mailt még este is megnyitod, és már a következő napi teendőkön gondolkodsz, akkor az agyad sosem kapcsol ki igazán. A folyamatos készenlét pedig a teljesítményre is negatívan hat.
A kiégés tipikus oka, ha:
Aki állandóan készenléti állapotban él, idővel teljesen kimerül. A test is fáradt, és az elme sem tud regenerálódni.
„A kiégéssel kapcsolatban fontos kiemelni a munkáltató szerepét is” – kezdte lapunknak Szilvási Gabriella. „A munkahelyi kultúra, a vezetői hozzáállás, a teljesítménykényszer és az elvárások mind hozzájárulnak a kiégéshez, így a munkáltatónak is érdemes figyelmet fordítania arra, hogy megelőzze a kiégést – munkaszervezéssel, szerepek és határok tisztázásával, reális, magánéletet tiszteletben tartó elvárásokkal, és olyan programok szervezésével, amelyekkel a munkavállalók megküzdési módokat, eszközöket kapnak a kiégés felismerésére és kezelésére” – hangsúlyozta Szilvási Gabriella pszichológus.
A kiégés bárkit utolérhet, de különösen gyakori azoknál, akik nap mint nap emberekkel foglalkoznak – orvosoknál, ápolóknál, tanároknál, szociális munkásoknál. Az ilyen hivatásokban nagy az érzelmi teher, miközben kevés az idő a feltöltődésre. A maximalisták, a túlteljesítők, és azok, akik sosem mondanak nemet, ugyanúgy veszélyben vannak. Az állandó önfegyelem, a hibátlanság hajszolása előbb-utóbb megtöri az embert. Ezenkívül a távmunkában dolgozók is gyakran kiégnek, mert esetükben szinte teljesen eltűnt a határ a munka és a magánélet között, valamint gyakran hiányzik az életükből a támogató közeg, amit az irodai környezet meg tud adni.
„Sok kiégés közeli ügyfélnél tapasztalom, hogy azt gondolja, „csak ő tudja jól megcsinálni”, „nem számíthat másra”, „nem hagyhat cserben másokat, ezért neki kell magára vállalni a feladatot”. Érdemes feltenni magunknak a kérdést: „Tényleg senki sem tudna segíteni? Biztos, hogy más nem tudná elég jól megcsinálni?” – tanácsolta Szilvási Gabriella.
A kiégésből felállni időbe telik. Nem elég egy hét szabadság vagy egy wellness-hétvége. Az első lépés az, hogy őszintén felismerd: baj van. Ezenkívül be kell látnod, hogy a pihenés nem gyengeség, és nem kudarc segítséget kérni. Az életedben érdemes újra helyet adni mindannak, ami feltölt. Szánj időt a mozgásra, a természetre, a valódi kapcsolódásra – akár egy séta, egy kávézás, vagy egy hosszú beszélgetés formájában. Kutatások szerint a mindfulness (tudatos jelenlét) gyakorlatok is segítenek kilépni a kiégésből. Engedd meg magadnak a kikapcsolódást anélkül, hogy bűntudatot éreznél miatta. Ha pedig továbbra sem enyhül a kedvetlenség, a szorongás vagy a testi tünetek, érdemes szakemberhez fordulnod. Egy pszichológus segíthet megérteni, mi vezetett a kiégéshez, és hogyan alakíthatsz ki újra egyensúlyt az életedben.
Ezek is érdekelhetnek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.