A börtön vetett véget Darvas Iván és Tolnay Klári szerelmének

Attól a pillanattól fogva, hogy egymáséi lettek, az egész ország álompárként emlegette Tolnay Klárit és Darvas Ivánt. A mindössze 21 éves kezdő színész és a nála 11 évvel idősebb színésznő 1946-ban, az Eurüdiké című darab harmadik próbáján szerettek egymásba. Bár a színházi világ nem jósolt nagy jövőt a kapcsolatnak, egy évvel később azonban mégis összeházasodtak, és a csapodár fiú az akkor már ünnepelt színésznő mellett sokak meglepetésére hamar megszelídült. 

Nem múlik el

A két színész szerelme viharosan, megszakításokkal tarkítva több mint tíz évig égett. Tolnay mindig élete legnagyobb szerelmeként beszélt Darvasról, és az 1958-as válásuk után soha többé nem is ment férjhez, miközben Darvas még kétszer megnősült. A Kossuth- és József Attila-díjas író-dramaturgot, Müller Pétert mindkettejükhöz rendkívül szoros baráti és művészi kapcsolat fűzte, sőt Tolnay Kláriról még egy könyvet is írt Halhatatlan szerelem címmel.

– Noha kettejük kapcsolata ebben az értelemben nem volt halhatatlan, mégis hatalmas szerelem volt, ami a színpadon kezdődött – emlékszik vissza lapunknak Müller Péter.

Tolnay és Darvas viszonya bőven szolgáltatott beszédtémát a pletykára mindig éhes pesti publikumnak. Darvas ugyanis már házas volt, amikor beleszeretett a kolléganőjébe, Váradi Hédibe, akinek élettársa, Bessenyei Ferenc hevesen fejezte ki a nemtetszését. A románc Váradival hamar véget ért, és Tolnay végül megbocsátott hűtlen párjának. Nem sokkal később, 1956-ban pedig a színésznő az első férjétől született lányát, az akkor 16 éves Zsuzsát kényszerült „kitoloncolni” az országból, miután az beleszeretett Darvasba, aki szóbeszéd szerint több volt egy pót­apánál.

Szabadulás után válás

A szerelemféltés, hűtlen­ség és megannyi viszály ellenére mégis kitartottak egymás mellett. Kapcsolatuk utolsó próbatételét, a börtönt azonban már nem bírta ki a szerelmük. 

Minekután Darvas Ivánt 1956-ban politi­­kai okokból, ártatlanul be­börtönözték, és 22 hó­napig fogva tartották, a szerelmesek egyre in­kább elhidegültek egy­mástól. 

– Klárika járt hozzá beszélőre, segített neki az ottlétben, vitte be hozzá az írószert, a papírt és amit még lehetett. Mire azonban Iván kijött, elváltak, ami szintén egy komoly sorstörténet – elmélkedik Müller, akinek néhai barátját bár komolyan próbára tették az elzárása kezdetén, hisz volt, hogy 72 óráig nem hagyták aludni, folyamatosan kihallgatták, a tél közepén hideg vízzel locsolták; Darvas mégis hálás volt a börtönévekért. Szabadulása után azt mondta: a legjobb időben börtönözték be, mert fiatalon, 31 évesen legalább szembe tudott nézni a megpróbáltatásokkal, és ami a legfontosabb: önmagával.

Megjövendölték Tolnay Klárinak, hogy élete végére egyedül marad

Müller Péter emlékezetében ma is tisztán él, amikor az álompárként emlegetett Tolnay és Darvas útjai elváltak, mint ahogyan az is, hogy az egykori feleség élete utolsó pillanatáig magányos volt a színész nélkül. Erre Tolnayt még életében egy jógi mester is figyelmeztette. 

– Amikor Klári már egyedül élt, összehoztam számára egy találkozót egy jógi barátommal, akitől váratlanul megkérdezte: mi lesz vele? Nem történik gyakran ilyen, hogy valaki így di­rekt, a párkapcsolatra kérdezzen rá, de a bölcs jelképesen el­mondta neki: az ő sorsa nem egy párkapcsolatban, hanem magányosan végződik, és egyedül kell megtalálnia a kincset – idézi fel a bölcs szavait Müller.

– A jógi egy mesét mon­dott neki, ami arról szólt, hogy el­indulnak kin­cset keresni, és a kincskeresők között van egy nő. Találnak a sivatagban egy kutat, aminek a nő leereszkedik a legmélyére, és megtalálja a kincset. 

Ám amikor megrántja a kötelet, hogy húzzák fel, akkor senki sincs ott. Egyedül van, de a kincs megvan, és ez mindennél többet ér. Ebből következett az, hogy Klárika szinte egyedül játszott az élete utolsó pillanatáig, és egyedül, élete szerelme, Darvas Iván nélkül, magányosan ment el.