– Nem is mesélted, milyen volt az a múltkori nőcske – vigyorog napszemüvege mögül Olivér.
Hallgatok, ezért a teraszt betöltően hozzáröhögi:
– Amelyikhez odamentél a bárban. Gondolom, hazavitted, és jól megdöngetted – kamaszosan a mellette ülő Kristóf vállába bokszol, ezzel próbálja rábírni, hogy csatlakozzon vihogó faggatózásához. – Csak messziről láttam, de flancos pipinek tűnt. Megtaníthatnál, hogyan kell hasonlókat fogni.
Lizáról kérdez. Találkozásunk éjszakáján a most velem ebédelő két kollégámmal tárgyalni jártunk az ominózus bár vezetőjénél. Távozáskor a szemem sarkából kiszúrtam, hogy a nőkkel csordultig telt teremben valaki videóz, odaléptem hozzá, először azt hittem, hibbant, röviddel később azonban kiderült, azt hiszi, a leánybúcsúra érkező hivatásosok egyike vagyok. Hirtelen nem tudtam, hogy sérteget vagy bókol.
– Én aznap este felhívtam magamhoz egy kis lotyót. Van egy telefonos applikáció, ha két felhasználó tetszik egymásnak, mehet a móka – mesél Olivér, közben villájára csavar egy adag spagettit. – A csaj ahogy feljött, rögtön a tárgyra tért. A legjobb, hogy a végén telefonszámot sem akart cserélni.
– Hol járt mindeközben Adél? – kérdezi Kristóf.
– Hazautazott a családjához – von vállat. – Ezért is hívom Cicának. Ha nincs otthon, cincogok – a pokoli szóvicc hallatán a homlokomhoz kapok, de Olivér csak folytatja: – Ki kellene próbálnotok ezt a programot.
– Nincs kedvem Chlamydia társaságához – gyújt cigarettára Kristóf.
Őszülő halántékú kollégámmal cirka tíz éve vágtunk a közös ügynökségbe. A reklámterületet ő, a kommunikációt én irányítottam, az idő múlásával csatlakozott hozzánk a Németországból nagybeteg édesanyjával hazaköltöző Ildikó.
A gyönyörű, szőke nő koordinálta az újonnan indított rendezvényszervező profilunkat, három hónapba sem tellett, hogy Kristóffal szerelemre lobbanjanak, majd két évvel később bejelentették, babát várnak. A kismama visszavonult a cégből, helyére megnyerő és talpraesett utódot kerestünk. Állásinterjúján a pályakezdő Olivér olyan szöveget lökött, hogy szerintem egy használt óvszert is milliókért tudna eladni. Kristóf győzködött, nem tanácsos kölyköt szerződtetnünk, de biztosítottam, gondját viselem, és az ország legravaszabb szakemberévé kupálom. A politikai megbízás azonban keresztbe tett, két munkahelyen kell helytállnom, emellett nincs időm csikóból paripát faragni. Olivér őstehetség, elég néhány életpofon ahhoz, hogy tudja, merre van az előre, ezeket pedig hamarosan nélkülem is megkapja majd. Kristóf pechje, hogy megbízásom idejére, ágálása ellenére a nyakán ragadt.
– Szóval sikítozott közben? – csimpaszkodik a Liza-témába Olivér, de elengedem a fülem mellett. – Létezik nő, aki képes ellenállni Szigornak? Azt hittem mind a felolvasztásoddal akarja megváltani a világot.
Amióta az eszemet tudom, a nevemből – Szentesy Igor – alakított becenéven, Szigornak hívnak, mely a személyiségemre is találó kifejezés.
– Stílus – morgom, Olivér értetlen. – A stílus az, amitől te még messze jársz. Pechedre éppen azt csípik a flancos pipik.
Tompán visszabök: – A bunkóság is stílus?
– Életvitel – felelem, és ahogy az étterem bejárata felől észlelt nyüzsgés felé pillantok, derült kedvem lelohad. Ez nem lehet igaz!
(folytatjuk)
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
