– Jó reggelt, Szentesy úr! – lépi át az irodám küszöbét Erika, majd kulcsra zárja maga mögött az ajtót.
A konzervatív párt marketingvezetőjével cirka három éve, egy szakmai konferencián ismerkedtünk össze, majd néhány pohár ital után a hotel rendezvényterméből az egyik szállodaszobába költözve, pucéran mélyítettünk a viszonyunkon. Erika néhány évvel idősebb nálam, férjezett, ráadásul két iskoláskorú gyermeke is van, mindez azonban nem zavarta abban, hogy az egy éjszakánkból sorozatot csináljon. Úgy fest, vonzom az elköteleződött nőket, de ez nem teher, a szeretőszerep függetlenséget őrző szórakozás.
A kampányfőnöki ajánlat is Erika jóvoltából érkezett, hízelegve, utolérhetetlen képességeimet emlegetve beszélt rá, hogy a politika fertőjébe merüljek, azóta kiderült, nem elsősorban a szakmai adottságaim tartották lázban. A közös munkával legálissá, sőt indokolttá tette napi találkáinkat, attól fogva minden egyes reggelünk ugyanúgy indul: Erika bezárja az ajtót, a blúzát gombolva, pajzánul búgva közelít felém, az asztalomnak dől, és feltűri a szoknyáját. Immár csupán fehérneműt visel. Végigmérem a félig kicsomagolt testét, a vállára omló, szőke haját, a napbarnított bőrén átsejlő kulcscsontját, a még melltartó rejtette keblét, a vékony derekát, a széles csípőjét, izmos combját és a hosszú lábszárát. Az átlagnál többet foglalkozik az alakjával, a házaséletbe belehízó férje valószínűleg dagadó mellkassal mutogatja csinos feleségét, akiről eközben én pontosan tudom, nekem akar imponálni. Erika valójában az enyém.
– Alig várom a ma reggeli ébresztőmet – kacérkodik, majd lehúzza a bugyiját. Immár fedetlen altesttel áll előttem, és büszkén figyeli, ahogy tekintetem képtelen elszakadni barackszín ágyékáról. Viszonyunk szemérmetlen, rendhagyó és több szinten szabályszegő, ha akaratommal szemben állna, testem akkor is rögvest reagálna az effajta felkínálkozásra.
– Ülj az ölembe! – morgom, és kieresztem magam a nadrágom szorításából. Erika ajkát harapva rám ereszkedik, csípőjével hullámozni kezd rajtam, én átölelem, kikapcsolom a melltartóját, és ajkam közé szippantom a mellbimbóját. Felsóhajt, gyorsít a tempón, a hajamba túr, a fejbőrömet karmolja. Ismer már, tudja, mivel húzhat robbanásig.
– Dönts az asztalra! – utasít, tekintete azonban sokkal inkább könyörgő. Ismeri a szabályaimat, szex közben egyikünk sem tagadhatja meg a másik kérését, ha mégis megteszi, ott az együttlétnek vége szakad. Nem kérlelek, nem könyörgök és nem beszélek rá, a kapcsolataim nyersek, ellenben őszinték. Nem úgy, mint például Erika álboldog házassága.
A fenekébe markolok, felállok, és az asztalra fektetem. Lazítok a nyakkendőmön, a vállamhoz igazítom Erika formás lábszárát, és csípőjébe kapaszkodva tartom az ütemet, amelyet eddig ő diktált. Nyög. Vagyis inkább nyüszít. Hangosan. Tenyeremet a szájára tapasztom, ő ekkor felpillant, és tekintetében megcsillan a Lizánál is tapasztalt, habzsoló éhség.
Vajon Liza mitől hátrált meg tegnap este? Miért nem képes Erikához hasonlóan folytatni azt, amibe már úgyis belekezdett? A pokolba nem váltható retúrjegy.
Nekem sem.
Miközben egy tökéletes, felkínálkozó nőt döngetek, egy elérhetetlen másik jár a fejemben. Mi ez, ha nem démoni kísértés?
(Folytatjuk)
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
