Vannak dolgok, érzések, amelyeket az ember csak a legjobb barátjával oszt meg. Vagy azzal sem. Ezek a saját édes titkaink. Mégis kikívánkoznak. Hadd tudják meg mások, hogy ilyen is van! Velünk kockázat nélkül megoszthatja legbensőbb érzéseit, élményeit, gondolatait! Írjon nekünk!
Egy férfi játékszere voltam. Egy amúgy sármos, jó képű férfié, aki nem szeretett. Uralkodni szeretett felettem. Kihasználni, megalázni.
Egy multinál dolgoztam, jó fizetéssel és szerető vőlegénnyel. Életem legrosszabb döntése volt, hogy nem mondtam nemet, mikor kiküldtek Firenzébe egy nemzetközi konferenciára. Még rosszabbul tettem, hogy nem vittem magammal a vőlegényemet.
Firenzében ugyanis megismertem Márkot. Ő is a konferenciára jött, mint kiderült, szintén budapesti és hasonló profilú a cége, mint a miénk. Először a szállodában pillantottam meg, aztán a rendezvényen, este pedig a partin is láttam. Még életemben nem láttam ilyen sármos férfit. A szállodában csak rám mosolygott. Este a partin aztán hozzám lépett: – Egyedül vagy? – kérdezte és a legjobban az bosszantott, hogy tisztában volt vele, hogy mennyire megnyerő a mosolya. – Egyedül – válaszoltam kicsit bizonytalanul.
– Akkor megmutatom neked Firenzét – válaszolta és megfogta a kezem. Azt kellett volna mondanom, hogy nem, de nem tettem. Mint akit irányítanak, mentem vele. Elvitt vacsorázni, aztán a firenzei Dómnál sétáltunk, végül visszamentünk a szállodába. A vőlegényem már kétszer keresett – de lehalkítottam a telefonom –, vissza akartam hívni, de azt mondta, ne rontsuk el az estét. Egyből a szobájába vezetett.
Pezsgőt rendelt, meg epret (olaszul), aztán azt mondta, egy perc alatt letusol és jön is. Csak ültem a szobában és nem értettem, mit keresek itt. Gyorsan belekezdtem egy SMS-be a vőlegényemnek, amikor mögém lépett, finoman kivette a telefont a kezemből és azt mondta:
– Most, ne... Aztán elém lépett, magához húzott és elkezdett vetkőztetni. Mikor megéreztem az illatát, teljesen kikészültem. Mint egy magatehetetlen tárgyat, úgy használt. Órákon át szexeltünk. Kifulladásig. És közben gyűlöltem magam. Azt, hogy megcsalom a vőlegényem, azt, hogy valakinek a játékszere lettem néhány óra leforgása alatt.
Hajnali háromkor aztán annyit mondott: – Jó éjt – majd elém dobta a ruháim. Visszamentem a szobámba, de sokáig nem tudtam elaludni. Mert elképesztően jó volt, és mert mardosott a lelkiismeret-furdalás. Másnap aztán hétkor csörgött a szobámban a telefon. Ő volt. Reggelizni hívott. Utána pedig a szobájába. Annyit mondott, mivel este jó kislány voltam, most kielégíthetem szájjal. Megtettem. A két napos firenzei konferencia után hazajöttem. Szinte el sem búcsúztam Márktól, de örültem, hogy így történt. Itthon a vőlegényem szeretettel fogadott, még sajnált is, milyen rossz lehetett nekem egyedül Firenzében.
Aztán harmadnap megcsörrent a mobilom. Márk volt az. Azt mondta, este hétkor legyek egy budapesti szállodában, ott is a 113-as szobában. Azt mondtam, nem lehet, este anyukámékhoz megyek a párommal, erre közölte: nem, nem, vagy a párodnak meséljek Firenzéről? Nem akartam.
A vőlegényemnek azt hazudtam, bent kell maradnom, és elmentem a szállodába. Már várt a szobában. Rám mosolygott, mint ha mi se történt volna és elkezdett vetkőztetni. Minden érintése izgatott, hogy titkon én is vágytam erre a bűnös viszonyra. Órákon át szexeltünk. Olyanokra is rávett, amit soha nem csináltam még férfival. Aztán éjfélkor a telefonomra tévedt a tekintetem. Tizenöt nem fogadott hívásom volt és rengeteg SMS.
– Mennem kell – mondtam, ő pedig nem is válaszolt, csak kidobta a ruháimat a folyosóra. Három napig nem hívott. Otthon valahogy kimagyaráztam az estét, már kezdtem megnyugodni, ám egy pénteki nap megint jelentkezett. – Elutazunk drágám. A hétvégét Párizsban töltjük, már a jegyeket is megvettem. – Nem mehetek, a párom... – mondtam, de nem érdekelte. – Rendben, akkor elmesélek neki mindent.
És ez volt az a pont, amikor elegem lett. Amikor az ösztönös, már-már állati vonzalmat felülírta a józan ész. Lecsaptam a telefont, elrohantam a vőlegényem munkahelyéhez, kihívtam és mindent elmondtam neki. Firenzét, a szállodát, azt, hogy többször is lefeküdtem egy férfivel. A vőlegényem csak hallgatott, aztán annyit mondott, soha többet nem akar látni. Sírtam és bólogattam, nem is próbáltam meggyőzni. Másnap elköltöztem tőle. A telefonszámomat pedig még aznap lecseréltem. Márk még keresett a cégnél, egyszer oda is jött személyesen, de átnéztem rajta. Már nem működött a sármos mosoly. Végeztem vele. Nagy árat fizettem, de megszabadultam tőle. Az én uralkodómtól...
Anna
