Tamara naplója II. fejezet: Útkeresés újratöltve

Február 27., péntek:

Peti egy gőzhenger. Egyszerűen átgázol minden ellenállásomon. Holnap estére elhívott randizni,
s bár eldöntöttem, hogy ameddig János nem kerül elő, s nem beszéltem vele, addig nemet mondok, két percig kellett csak agitálnia. És bár szégyellem, de még csak nem is zavar a dolog, hogy ilyen könnyen kapható vagyok.

Február 28., szombat:

Azt gondoltam, csak az idióta amerikai filmekben van olyan, hogy egy normális nő két nap alatt beleszeret egy férfiba… Most meg velem ez történt meg. Mindig csak Petire gondolok, s nagyon várom a ma estét. Az a gyanúm, nem a vacsorával fog véget érni. Na, indulok készülődni, muszáj őrjítően vonzónak lenni.

Március 1., vasárnap:

A büdös, büdös francba! Tudtam én, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Pedig minden úgy alakult, ahogy elképzeltem, még az is, hogy az este a lakásának a hálószobájában ér véget. De a szex… Peti önző, durva – rettenetes élmény volt. Ilyen pocsékul és megalázottan még soha, egyetlen férfi ágyából sem keltem fel. Ráadásul itthon várt János mailje, hogy este találkozhatnánk. Nem is válaszoltam rá.

Március 2., hétfő:

Hosszú idő után kihagytam egy napot a naplómból. Szörnyű volt a hétfő. Peti és János felváltva zaklattak cseten, mailben és sms-ekben, egyik sem érti, mi a helyzet. Jánost mondjuk megértem, s ő nem is érdemli meg, hogy ilyen vagyok vele, de hogy az először helyesnek és kedvesnek tűnő Peti sem érti a dolgokat, az teljesen megdöbbent. Azt hiszi, ilyen a normális szex, erre van igénye egy nőnek? F.…fej!

Március 3., kedd:

Erőt vettem magamon. Mindkettőnek megírtam, hogy kérem őket, soha többet ne keressenek, nem akarok velük foglalkozni. Jánosnak azért odaírtam a végére, hogy kérem, ne haragudjon. Julcsinak elmondtam, mi történt, hogy legalább értse, miért bőgök egész nap. Amikor hazajöttem, Liza is látta rajtam, hogy ki vagyok borulva, de ismer már, nem kérdezett semmit.

Március 4., szerda:

Hamarabb leléptem az irodából, és két órát sétáltam a Gellérthegyen. Elég hideg volt, de talán ettől kitisztult a fejem. Petit és Jánost „múlt időbe tettem”, délután pedig töröltem magamat a társkereső
oldalról. Hihetetlen, de szinte boldog
vagyok… 

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!