Anya, feleség, színésznő és NŐ – nagy betűvel. Nyertes Zsuzsa egy olyan nő, aki a magyar művészvilág tabuit megdöntve először beszél a változókorról, az ezzel járó mélységekről és magasságokról. Ma már újra őszinte mosoly tükröződik az arcán, pozitívan áll a történtekhez és bízik abban, hogy hasonló cipőben járó olvasóink is ráébrednek: van élet a menopauzán túl is…
– Zsuzsa, hogy érzi magát a bőrében?
– Istenien, soha jobban, és ez tényleg így is van, nemcsak azért mondom, mert ezt várják tőlem. Szerencsére tele vagyok munkával, most nagy körülöttem a nyüzsgés, fortyog a levegő, és ez energiát ad. A napokban például volt egy fellépésem, ahol nem színésznőként, hanem énekesnőként léptem színpadra. Felkértek, hogy vegyek részt a Kovács Erzsi-emlékkoncerten, ahol meglepetésvendég voltam, így nem szerepelt a nevem a plakátokon sem. Amikor a színpadra léptem, a közönség percekig szóhoz sem engedett jutni. Felemelő érzés volt. Leírhatatlan és napokra feltölt a szeretet, amit ott kaptam. Mindig akkor érzem igazán jól magam, ha minél többet találkozhatok a közönséggel.
– Nem titok, már átesett a női változókoron. Elmesélné, mikor szembesült a klimaxszal?
– Így van, nincs okom szégyellni, ráadásul közel a hatvanadik évemhez el sem hinnék nekem, hogy még menstruálok. Igazából nem tudom, mi váltotta ki nálam a menopauzát. Lehet, az életkorom, bár még nem voltam ötvenéves, mikor átéltem, de lehet, hogy a körülmények, amelyek akkor körbevettek. Egy közeli barátnőm öngyilkos lett, és ez lelkileg nagyon megtört. A munkámban is mélypontot éltem át, ahogy az üzleti életben is. Talán ezek a történések meggyorsították az eljöttét.
– Önnél hogyan zajlott a változókor?
– Imádok emberek között lenni. Megnyomnak egy gombot, és mondom, mondom, mondom a magamét. Na, ez akkoriban nem így volt. Nem szívesen keltem fel, nem szívesen öltöztem fel, és nem szívesen sminkeltem. Ha az utcán megláttam egy idős asszonyt, sírtam, de ha gyereket vagy terhes nőt láttam, akkor is eltört a mécses. Nem éreztem az ízeket, és enni sem nagyon tudtam. Lefogytam. Nálam nem jelentkeztek hőhullámok, viszont állandóan úgy éreztem, hogy égnek az ereim. A mellkasom folyamatos nyomás alatt volt. Állandóan azt kérdezgettem magamtól: mi történt velem? Ez nem én vagyok!
– Kikre támaszkodhatott a nehéz időszakban?
– A fantasztikus családomra és a színpadra. A legjobb barátnőm a húgom, így vele sokat beszélgettem. Az anyák mindig eltúlozzák a bajokat, így rászoktam arra, hogy vele csak a pozitív dolgokat osztom meg. Aztán én is vettem könyveket, elolvastam a női lapokban a témába vágó írásokat, de rájöttem, ezek sémák. Nincs két ugyanolyan klimax. Ez egyénre szabott. Évekig játszottam a Vaginamonológban, és ott is szó volt a klimaxról. Sok kérdésemre előre választ kaptam, hisz ott belebújhattam idősebb nők bőrébe is. Persze akadtak mélypontok. Előfordult, hogy behívtak a televízióba, hogy a reggeli műsorukban főzzek. Rosszul lettem. Utána hónapokig nem hívtak sehova, kis híján a karrierem is veszélybe került. Ugyanakkor az esti előadások zökkenőmentesen lezajlottak. Egy-egy sikeres előadás után napokig jól voltam. Az adrenalinszintem megemelkedett, és időszakosan elfeledtette a gondokat.
– Később rászántam magam, és elmentem nőgyógyászhoz. Felírt egy növényi hormont tartalmazó készítményt, amit aztán talán két évig szedtem is, amíg a kolleganőim fel nem hívták a figyelmemet a mellékhatásaira. Soha többé nem vettem be egy pirulát sem. Inkább elkezdtem sportolni, és valahogy a munkáim is megszaporodtak, a nehézségeimet pedig lassan feldolgoztam. Nézzük a dolog jó oldalát! Ha bemutatóm van, vagy épp wellnessezni megyek, nem kell azon izgulnom, hogy pont akkor érkezik a havi bajom. Most a hónap minden napján száz százalékot tudok nyújtani, és nem esik ki három-négy nap holmi rosszullétek miatt.
– Rengeteg nő érzi kevesebbnek önmagát, mert örökre elmúlt a menstruációja. Mi lehet ennek az oka?
– Azt hiszik, ha már nem fogamzóképesek, akkor nem teljes értékű nők. A női lélekbe sajnos beidegződött, hogy a nőnek a gyermekszülés a feladata, és ha már nem képes erre, akkor veszít az értékéből. Szerintem ez nem így van. Attól, mert már nem menstruálok, egyenértékű vagyok bárkivel! Annak idején volt egy kolleganőm, akit nagyon szerettem. Fantasztikusan tartotta magát, de még hetvenévesen is eljátszotta, hogy menstruál. Persze mindenki tudta, hogy hazudik. Nekem eszem ágában sincs letagadni, inkább viccelődök vele. Sokan nem is feltételezik, hogy már túl vagyok rajta.
– A párjával való kapcsolata megsínylette a változókort?
– Nem. Nekünk semmit nem rontott a kapcsolatunkon. Sőt! Ehhez viszont olyan párnak kell az ember mellett állnia, aki szereti. Mi nagyon korán egymásra találtunk, és nem látjuk, érezzük a másikon annyira az idő múlását. Azoknak a nőknek nehezebb, akik később ismerték meg a párjukat. Nekem nem kellett attól tartanom, hogy lecserélnek egy húszéves lányra. Annyi mindent átéltünk együtt, ami nem pótolható mással.
– A lányát, Zsuzsót felkészíti majd arra, mire számíthat az ötödik iksz után?
– Oh, hát ő még gyönyörű, fiatal lány, aki a koránál is sokkal fiatalabbnak néz kis. Remélem, élni fogok, mikor közeledik a változókor felé, és mellette állhatok. Elmondom majd neki, nincs mitől tartania, és emlékezzen az anyjára, aki még azok után is kortalan szerepekbe bújhatott, hogy elmúlt a havi baja.
– Színésznőként érez változást a játékában, mióta belépett a változókorba?
– Való igaz, ami nem öl meg, az megerősít. Előfordult, hogy feküdtem az ágyamban, bámultam a plafont, és potyogtak a könnyeim, este viszont, mikor a színpadra léptem, jobb lett, és a közönség semmit nem vett észre a bennem dúló viharokból. Úgy érzem, érzelmileg több lettem, letisztultam és mélyebben át tudom élni a szerepeimet.
– Milyen tanácsokat tudna adni azoknak a nőknek, akik most szembesülnek a menopauzával?
– Legyenek boldogok, hogy megélhetik a változókort, mert ez azt jelenti, hogy élnek. Olyan hirtelen mennek el mellőlünk a fiatalok, de ők itt vannak és élnek. Ne essenek kétségbe! Csak rajtuk múlik, hogy nők maradjanak. Igaz, több időt kell magukra szánni, az étkezésükre, a bőrápolásra, a testmozgásra,
de megéri. Töltsenek minél több időt a szeretteikkel! Utazzanak és használják ki az élet minden percét, és ha erre nem telik, akkor egyszerűen csak érezzék és élvezzék a napsugár meleg simogatását és a szeretteik ölelését. Ne a múltban éljenek, a jelen napokat éljék meg maximálisan…
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
