– Jó estét, Michael vagyok, én szolgálom ki ma este önöket. Sikerült esetleg választaniuk?
Laura kedves pillantással viszonozná a pincér üdvözlését, amikor Róbert odasúgja neki:
– A fogadás... Atyaég, máris kiment a fejéből!
– Kösz – súgja vissza. – Igazán sportszerű vagy.
– Eddig tartott. Mostantól kezdetét veszi a vérre menő verseny – vonja fel kihívóan a szemöldökét Róbert.
Úgy viselkednek, mint két komisz kamasz, Michael nem tudja mire vélni a helyzetet.
– Azt hiszem, később visszatérek önökhöz – megköszörüli torkát.
– Nem, maradjon csak! – inti le Róbert, közben ki nem szakadna Laura tekintetéből. – Drágám, sikerült választanod? Esetleg valami babbal készült étel? Ez a te estéd, és tudom, imádod befűteni a szobát.
Laura szeme elkerekedik. Ez nem verseny, hanem egy háború kezdete.
– Én húst kívánok – villantja szemét kacéran a sebészre. – Magadnak pedig nem ártana spárgát rendelned. A kedvenc női magazinomban azt olvastam, a spárgától sokkal, de sokkal keményebbek lesznek a férfiak...
– Ó, te aljas némber! – hahotázik Róbert, Laura a szeme sarkából látja, hogy többen feléjük fordulnak. – Michael, mit ajánl afrodiziákum gyanánt?
– Osztrigát, uram – jelenti ki kurtán a férfi, igyekszik leplezni döbbenetét, de mindhiába, nagyot nyel, mielőtt hozzátenné: – Gyömbérrel.
– Rendben. Mindketten azt eszünk – bólint Róbert. – Mindezek előtt hozzon, kérem, egy üveg cuvée-t. A hölgy már nagyon szomjas, nehezen bírja szárazon.
– Te tényleg egy igazi rohadék vagy – jegyzi meg a pincér távozása után jókedvűen Laura.
– Azt hittem, ezzel tisztában vagy, hiszen mintha tegnap este is rohadéknak neveztél volna – vigyorog.
– Mesélj magadról!
– Sokkal izgalmasabb volna, ha bevetnéd a specialitásodat, és kihallgatnál – az ismerős kaján vigyor kíséretében kezét Lauráéra csúsztatja.
– Miért lép le valaki a saját születésnapi fogadásáról? Főleg akkor, ha meglehetősen nagy tömeg gyűlik össze a tiszteletére?
– Mi sem egyszerűbb ennél! Azért, hogy segítsen egy szimpatikus hölgyön – von vállat. – Ennél furfangosabb kérdéseket várnék.
– Rendben – bólint megadóan Laura. – Mitől tűnt szimpatikusnak a nő?
– Kezdesz belelendülni – élcelődik Róbert. – Mindenki szimpatikus, aki menekülni próbál a szüleim bűvköréből.
– Nem ápolsz jó kapcsolatot a szüleiddel?
– Nincs velük problémám, egészen addig, míg nem akarnak beleszólni az életembe. – Laura elmélázik, létezik-e akkora véletlen, hogy ennyire hasonló problémával küszködjenek mindketten, mielőtt azonban bármit is szólhatna, Róbert folytatja. – Apám befolyásos ember, belém nevelte, hogy mindent ésszel csináljak. Jól gondoljam meg, hova megyek, kivel megyek és mit csinálok, nehogy szégyent hozzak a családra. Azt hiszem, elég idős vagyok ahhoz, hogy veszély nélkül veszítsem el az eszem – a férfi elhúzza a száját. Talán mosolyog, talán grimaszt vág. Aztán egy mély sóhaj kíséretében témát vált: – Inkább azt kérdezd meg, hogy milyen nőre van szükségem.
– Erre tudom a választ – kacag teátrálisan a nő. – Olyan, mint én! Minden gavallér ezt mondja.
Róbert megcsóválja a fejét.
– Ne rontsd el! – Rendben! – biccent Laura. – Milyen nőre van szükséged?
Farkasszemet néznek. Hosszan. Mélyen.
– Eszesre és mégis esztelenre. Olyanra, akivel élhetek.
(Vége)
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
