Lakatos Levente: Aktus – 10. rész

Laura kedves pillantással viszonozná a pincér üdvözlését, amikor Róbert odasúgja neki:

– A fogadás...
 Atyaég, máris kiment a fejéből!

– Kösz – súgja vissza. – Igazán sportszerű vagy.


– Eddig tartott. Mostantól kezdetét veszi a vérre menő verseny – vonja fel kihívóan a szemöldökét Róbert.

Úgy viselkednek, mint két komisz kamasz, Michael nem tudja mire vélni a helyzetet.

– Azt hiszem, később visszatérek önökhöz – megköszörüli torkát.

– Nem, maradjon csak! – inti le Róbert, közben ki nem szakadna Laura tekintetéből. – Drágám, sikerült választanod? Esetleg valami babbal készült étel? Ez a te estéd, és tudom, imádod befűteni a szobát.

Laura szeme elkerekedik. Ez nem verseny, hanem egy háború kezdete.

– Én húst kívánok – villantja szemét kacéran a sebészre. – Magadnak pedig nem ártana spárgát rendelned. A kedvenc női magazinomban azt olvastam, a spárgától sokkal, de sokkal keményebbek lesznek a férfiak...

– Ó, te aljas némber! – hahotázik Róbert, Laura a szeme sarkából látja, hogy többen feléjük fordulnak. – Michael, mit ajánl afrodiziákum gyanánt?

– Osztrigát, uram – jelenti ki kurtán a férfi, igyekszik leplezni döbbenetét, de mindhiába, nagyot nyel, mielőtt hozzátenné: – Gyömbérrel.

– Rendben. Mindketten azt eszünk – bólint Róbert. – Mindezek előtt hozzon, kérem, egy üveg cuvée-t. A hölgy már nagyon szomjas, nehezen bírja szárazon.

– Te tényleg egy igazi rohadék vagy – jegyzi meg a pincér távozása után jókedvűen Laura.

– Azt hittem, ezzel tisztában vagy, hiszen mintha tegnap este is rohadéknak neveztél volna – vigyorog.

– Mesélj magadról!

– Sokkal izgalmasabb volna, ha bevetnéd a specialitásodat, és kihallgatnál – az ismerős kaján vigyor kíséretében kezét Lauráéra csúsztatja.

– Miért lép le valaki a saját születésnapi fogadásáról? Főleg akkor, ha meglehetősen nagy tömeg gyűlik össze a tiszteletére?

– Mi sem egyszerűbb ennél! Azért, hogy segítsen egy szimpatikus hölgyön – von vállat. – Ennél furfangosabb kérdéseket várnék.

– Rendben – bólint megadóan Laura. – Mitől tűnt szimpatikusnak a nő?

– Kezdesz belelendülni – élcelődik Róbert. – Mindenki szimpatikus, aki menekülni próbál a szüleim bűvköréből.

– Nem ápolsz jó kapcsolatot a
 szüleiddel?

– Nincs velük problémám, egészen addig, míg nem akarnak beleszólni az életembe. – Laura elmélázik, létezik-e akkora véletlen, hogy ennyire hasonló problémával küszködjenek mindketten, mielőtt azonban bármit is szólhatna, Róbert folytatja. – Apám befolyásos ember, belém nevelte, hogy mindent ésszel csináljak. Jól gondoljam meg, hova megyek, kivel megyek és mit csinálok, nehogy szégyent hozzak a családra. Azt hiszem, elég idős vagyok ahhoz, hogy veszély nélkül veszítsem el az eszem – a férfi elhúzza a száját. Talán mosolyog, talán grimaszt vág. Aztán egy mély sóhaj kíséretében témát vált: – Inkább azt kérdezd meg, hogy milyen nőre van szükségem.

– Erre tudom a választ – kacag teátrálisan a nő. – Olyan, mint én! Minden gavallér ezt mondja.

Róbert megcsóválja a fejét.


– Ne rontsd el!
– Rendben! – biccent Laura. – Milyen nőre van szükséged?

Farkasszemet néznek. Hosszan. Mélyen.


– Eszesre és mégis esztelenre. Olyanra, akivel élhetek.

(Vége)

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!