Eszményi Viktória: Humor is kell a jó házassághoz - interjú

Van recept a kiegyensúlyozott, boldog házasságra?

Hát nincs! Nekem jó érzés, hogy még mindig együtt vagyunk, a mai napig vonzódom Gabihoz. Lenyűgöz a lénye, a humora, a bölcsessége. Ha tehetem, rohanok haza, hogy kettesben lehessünk. Talán az segített nekünk, hogy jól kezeltük-kezeljük a konfliktushelyzeteket. Jókat tudunk nevetni a saját hülyeségeinken. Két ellentétes személyiségű ember találkozott össze, és ettől szép és néha nehéz is az egész. Fontosnak érezzük, hogy egymás nélkül is feltöltődjünk, kikapcsolódjunk. Ha úgy érzem, besokalltam, akkor például elutazom a húgomhoz Németországba, vagy a barátnőimmel megyek moziba, csavarogni. Időnként nagyon jót tesz a távolság.

Gábor is osztja ezt a nézetet?

Igen. Neki is van pár hét az évben, amikor a barátaival elmegy vitorlázni vagy vacsorázni, és jól ki tudják beszélni magukat. Ilyenkor telefonon tartjuk a kapcsolatot, és mindenről részletesen beszámolok neki arról, ami itthon történik.

Ezekben a hetekben a zöld szemű szörny nem látogatja meg önöket? A tartós kapcsolatok legnagyobb ellensége egyébként is a féltékenység…

Annyira nem. Fiatalabb korunkban nem tagadom, én féltékeny voltam. Gabi meg egy igazi Skorpió férfi, ő másképp éli meg ezeket a szituációkat, de igazából ez soha nem okozott mély problémákat köztünk. Úgy gondolom, a bizalom fontos alappillére egy kapcsolatnak.

Ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük ez elején. Hogyan ismerkedtek meg?

Egy szovjetunióbeli turnén találkoztunk. Gábor akkoriban a Geminiben játszott, én pedig egy szál gitárral egy hónapig velük zenéltem. Az utolsó héten döbbentem rá, hogy „Úristen, nem fogok többet találkozni vele!”. Valószínűleg ő is hasonlóan érzett, és ezután minden jött magától. Nem tudnám megmondani, hogy a leg­első lépést melyikünk tette meg. Akkor huszonnégy éves lehettem, és volt egy másik fiú is az életemben, így a helyzetünket ez nagyban bonyolította. Majdnem fél évig őrlődtem kettejük között.

Ha hatalmába kerítette önöket a szerelem, akkor miért nem öntött tiszta vizet a pohárba és szakított az akkori párjával? Gábor hogyan viselte a harmadik fél szerepét?

Gabi nagyon megértő volt, nem erőszakoskodott, rám bízta a döntést. Az a kapcsolat már nem volt életképes, de mindenkit megviselt a kialakult helyzet. Időközben megismertem Gábor szüleit is. Nem gyakoroltak kritikát irányomban, a türelmük lenyűgözött. Aztán eljött az idő, döntenem kellett.
Nem siették el a döntéseiket, az biztos.

Csupán a kritikus hetedik évben házasodtak össze. Mire vártak?

Nagyon fiatalok voltunk és vitt minket az élet, a zenei pálya. Gyönyörű időszak volt. Gabi szüleinél laktunk. Éjszaka, mikor hazaértünk a fellépésekről, egy nejlonzacskóba tettük a pénzt. Abban gyűjtögettük, így lett saját lakásunk. Rengeteget koncerteztünk egymás nélkül, de a távolság jobban összekovácsolt minket. Akkor házasodtunk össze, amikor négy hónapos kismama voltam és ez csak felturbózta a kapcsolatunkat.

Emlékszik a legromantikusabb randevújukra?

Ez még abban az időszakban volt, mikor titokban találkozgattunk. Gabi megvárt egy éjjel a kapualjban. Tél volt és órákig fagyoskodott a nagy hidegben, aztán adott egy puszit és elment.

Tizennégy évvel ezelőtt a házasságuk hullámvölgybe került, a válás szélére sodródtak.

Akkor robbant a bomba, mikor vettünk egy nyaralót a Balatonon és rám maradt a felújítás intézése, mivel Gabi épp turnén volt. Döntéseket kellett hoznom, és az ő véleményét nem kértem ki. Neki ez utólag nagyon rosszul esett, de nem közölte velem, hogy mi bántja, tartalékolta a sérelmeit. Aztán borult a bili és elköltözött. 

Én nyilván igazságtalannak éreztem, és nagyon rossz volt a hangulat közöttünk. Pár hét alatt megnyugodtam, kezdtem tisztán látni a helyzetet és rájöttem, az építkezéssel járó ügyekbe őt is be kellett volna vonnom. Ha hazajött, finom vacsorával és kellemmel vártam. Akkor ébredtem rá, hogy milyen lenne, ha elveszíteném. Lassan oldódni kezdett a feszültség. Eljártunk vacsorázni, táncolni, és ismét jól kommunikáltunk egymással. Valóban beszélgettünk. Utólag úgy érzem, jót tett a különlét, mert tiszta fejjel tudtuk átgondolni a kapcsolatunkat.

Egy-egy vita után ki kezdeményezi a békülést?

Én. Odamegyek, átölelem és kérem, hogy béküljünk ki. Ő még haragszik és időt kér, aztán később újból visszamegyek és újból megölelem, megpuszilom. Ennyi.

Árulja el, min szoktak veszekedni?

Bármin. Mondjuk, hogy nem vitte ki a szemetet…

Nem titok, ön már túl van a változó koron. Nőként és feleségként hogyan élte meg ezt az időszakot? A házasságok gyakorta meginganak ezekben az években.

Szerencsém volt, nem nagyon éreztem meg a változást. Kifaggattam anyukámat arról, hogy mi történik ilyenkor és mivel nagy hobbim az ezotéria, a természetgyógyászat, utána- olvastam a lehetőségeknek. Beszereztem a szükséges teafüveket és nagy súlyt fektettem a napi testmozgásra, ami a mai napig része az életemnek. Fontosnak érzem a humort a kapcsolatunkban, és hál istennek kellő öniróniával rendelkezünk mindketten. Például jókat nevetünk, ha kiderül, erősebb szemüvegre kell cserélnünk a régit, mert a azzal már nem látunk. Ezzel a hozzáállásunkkal sikerül átvészelnünk a változó kort is.

Több évtized után is fontosnak tartja, hogy nőként és férfiként tekintsenek egymásra és ne a megszokás tartsa össze a kapcsolatukat?

Igen. Igyekszem mindig ápolt és nőies lenni. Jókat főzök és próbálok jó hangulatot, humort varázsolni az otthonunkba. Anyuéknál is azt láttam, hogy a nő alapozza meg a családi otthon melegét. Amúgy is tyúk­-anyó típus vagyok. Gábor szintén vigyáz arra, hogy pasis pasi maradjon. Imádom, ahogy halad vele az idő, az ősz tincseit és azt, amikor reggelente megpuszilom és érzem a finom illatát…

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!