– Nem – válaszol Laura, elutasítja a hívást, majd kikapcsolja a készüléket. – Később visszahívom. A férfi firtató tekintettel fordul felé.
A digitális óra szerint alig öt perccel múlt reggel hét, azaz erőszakos hívó ebben a korai időpontban rossz jel. Laura a vezeték nélküli telefon kijelzőjére pillant, majd, akár egy fekete-fehér némafilm csüggedt szereplője, tenyerébe temeti homlokát. Ki más kereshetné, mint az anyja?
Előbb-utóbb – vagyis inkább mielőbb – meg kell mondania Mariannak, hogy a munkakapcsolatuk nem működőképes. Hogy ő még akkor is egészen más ügyfélkört szeretne kialakítani, ha azoktól nem kérhet majd több százezer forintra rúgó tiszteletdíjat. Magánnyomozóként nem éppen multicégek bérenceként képzelte a jövőjét, sőt valójában például a milliárdos vállalatok által kizsákmányolt elesetteknek kívánt segítséget nyújtani. Mert őt nem a pénz, hanem az igazságérzet motiválja.
– Fontos? – érdeklődik ébredés utáni rekedt hangon a férfi.
Róbertnek nem szabad hallania a nagy eséllyel veszekedésbe torkolló beszélgetést. Nem mintha Laurának bármiért is szégyenkeznie kellene előtte, sokkal inkább azért, mert a férfi még a végén tévedésbe esne, és indíttatást érezne arra, hogy megmentse az életét. Vendége legfeljebb néhány órán belül úgyis távozik, utána majd visszahívja Mariannt.
– Nem – válaszol Laura, elutasítja a hívást, majd kikapcsolja a készüléket. – Később visszahívom.
A férfi firtató tekintettel fordul felé.
– A telefonáló legalább ötször hívott egymás után, és te azt mondod, nem fontos?
Laura tátva felejtett szájjal bámul a világítóan kék szemű férfira. Sötétbarna, kócos, hullámos hajfürtjei tekeregnek a feje tetején, foga hófehér, néhány napos borostájának árnyékában széles mosolya vibráló. Kétségtelenül a férfipopuláció igen vonzó egyede, ezzel tisztában is van a rohadék, de Laurát nem lehet egykét zsivány mosollyal zsebre tenni.
– Éjjel annyira tökéletesen használtad a szád... – nem palástolja cinizmusát.
Róbert felkacag, és mintha csak egy pehelysúlyú plüssállat volna, közelebb vonja magához Laurát.
– Én viszont csípősen is szeretem a nyelved – szuszogja a fülébe, combját simogatva. – Olyan csípős, mint a Trinidad Moruga Scorpion, a világ legerősebb chilije. Kóstoltad már?
– Nem – grimaszol a nő.
– Majd megkóstoltatom veled, hogy tudd, milyen vagy.
A beszélgetés kezd aggasztó, évődő irányt venni. Laura az éjszaka egyszerűen ki akarta masszíroztatni a görcseit. Hirtelen ötlet volt. Csak szex, más semmi. A csókot is megtiltotta, még mielőtt valamelyikükben üzemzavart okozna. Esze ágában sincs olyan pasival komolyabban tervezni, aki feltűnő Bentley-vel jár, és az ágyában megforduló, egyéjszakás lányok életkora jó, ha eléri a húszat. A hasonló fazonoknál arra megy ki a játék, hogy testestül-lelkestül magáénak tudják a kiszemelt nőt, aztán eldobják, mint egy megunt kacatot.
– Szóval ki az, akinek nem veszed fel a telefont?
– A férjem. Úgyhogy menned kell! – és Laura egy pillanatig tényleg azt gondolja, hogy ez a válasz egy csapásra mindent megold. – Mindig hív, amikor végez a műszakkal. Orvos. Ügyeletes volt az éjszaka.
Róbert ismételten felkacag. Van valami bosszantó a nevetésében, talán az, hogy általában rajta szórakozik.
– Az jó. Akkor ismerősként fogják köszönteni, amikor visszaviszi a mentő – hahotázza, majd a kezét Laura lába közé csúsztatja.
(folytatjuk)
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
