Jaksity Kata hónapokkal ezelőtt eltűnt a magyar közéletből. A televíziósra Los Angelesben bukkantunk rá, ahol az amerikai háziasszonyok általunk a filmekből ismert, irigyelt életét éli. Katával az amerikai mentalitásról, az oktatási rendszerről, a beilleszkedésről és a mindennapokról beszélgettünk.
Mikor és miért költöztek a tengerentúlra?
Szeptember köze pén jöttünk ki. Sokat gondolkodtunk azon, hogy egy tanévet jó lenne itt végigcsinálnunk. A férjem már élt errefelé korábban. Engem ő hozott ide először és szerettette meg velem Amerikát. Nyaralni már voltunk itt, és akkor a gyerekek élvezték. A fiúk így tökéletesen megtanulhatják az angolt, megismerhetnek egy másik kultúrát, ami tágítja a világlátásukat. Ez egy másfajta élet.
Kislánya, Jázmin még csak öt hónapos, de a fiai, Ábel és Bende már nagyok, akik hátrahagyták a barátaikat és nyelvtudás nélkül próbálnak helytállni a suliban. Ők jól érzik magukat több ezer kilométerre az otthonuktól?
Igen, és már az első napon szereztek új barátokat. Ábel egyébként már jól tudott angolul. Ő egy informatikai zseni és mivel a számítógép nyelve az angol, elég jól elboldogul. Bármilyen kütyü is került a kezébe, a használati utasítást mindig a Youtube-on nézte meg angolul. Ráadásul tavaly nulladikos volt, intenzívebben tanulta a nyelvet. Bende miatt az elején volt némi lelkiismeretfurdalásom, de szerencsére jól veszi az akadályokat. A tanárok hozzá vannak szokva a külföldi diákokhoz. Figyelembe veszik, ha valaki nem beszéli a nyelvet, és igyekeznek segíteni a gyerekeknek.
Mi a legnagyobb különbség a magyar és az amerikai oktatási rendszer között?
A legjobban talán Ábel fogalmazta ezt meg. A tanárok arra kíváncsiak, amit tud és nem arra, amit nem. A tanórái reggel 8-tól 15 óráig vannak. Az órák 52 percesek és köztük 8 perc szünetük van. Mindennap teljesen egyforma órái vannak, így nincs szüksége órarendre. Azt mondja, van, hogy zenét hallgat, de a tanárt ez addig nem érdekli, amíg a gyerekek teljesítenek. Sűrűn íratnak dolgozatot velük. A kisebbiknek sincs igazi órarendje. A tanítójuk dönti el, épp mit tanulnak. Neki másfél óra az egy tanóra, de ez csak elsőre tűnik soknak. Ez idő alatt három tantárgyat is tanulnak, sokszor játékos formában. Keddenként pedig rövid napjuk van, csak 13 óráig vannak az iskolában. Hétvégére viszont nem kapnak leckét. A mi oktatási rendszerünk túlzottan erős és nagyon elméleti. Lehet, hogy most kevesebbet tanulnak, de ez jobban megmarad bennük.
Rengeteg hír szól az amerikai iskolai lövöldözésekről. Nem félti a gyerekeit?
Természetesen féltem, de látom, hogy igyekeznek kivédeni ezeket a támadásokat. Az alsó tagozatban évente cserélik az osztályokat. Ábeléknél pedig nincsenek osztályok, minden órán másokkal van. Ahogy tudják keverik a diákokat, ugyanis kimutatták, hogy az iskolai lövöldözések jó részét a klikkesedés okozza. Fontosnak tartják, hogy a gyerekek ne tudjanak bandázni. Az iskolákban van biztonsági őr, és nagyon komoly szabályrendszer alapján lehet a suliban leadni és felvenni a srácokat. A szülőket pedig rengeteg önkéntes munkába bevonják.
A családi életük megváltozott a költözéssel?
Magyarországon vidéken élünk, egy szép családi házban. Itt apartmanban lakunk egy lakóparkban. A közhangulat sokkal jobb. Nyugodtabbak az emberek. Az utakon nincs tülekedés, pedig néha óriási dugók vannak. A boltban előre engednének a kisbabával, ha igénybe venném, és az idegenek megszólítanak, bepillantanak a babakocsiba, mosolyognak a kicsire. Ha pedig szépnek találnak, megdicsérnek. Ezek napi szinten előfordulnak és ez jó hangulatot ad az embernek. Az életünk egyébként ugyanúgy zajlik, mint otthon. A fiúk iskolában vannak, én pedig igyekszem mindennap főzni a magyar konyha ízei szerint. Van magyar társaságunk, ők mutatták meg az örmény, orosz boltot, ahol szinte minden kapható, ami otthon. A fiúk hetente egyszer ehetnek hamburgert, ami más, mint amit mi ismerünk. Kifejezetten finom. Délutánonként vagy hétvégenként pedig lemegyünk a beachre, kerékpározunk, én görkival tolom a babakocsit, vagy túrázunk a közeli hegyekben.
Egy évre teljesen hátat fordított a televíziózásnak?
Ha Budapesten lennék, akkor is babáznék, de folyamatosan megtalálnának olyan ajánlatokkal, melyekre nehezen mondanék nemet. Azért néha dolgozom is, az ATV-nek készítek tudósításokat mindenkit érdeklő fontos témákról, mint például az ebola, az amerikai időközi választások...
Nem félti Jázmint az idegen országban?
A repülőúttól nagyon féltem, izgultam. Végig a mózeskosarában tartottuk, hogy ne kapjon el semmit. Nem messze az apartmanunktól találtam egy jó klinikát. Ott kapta meg az oltásait is. Tizennégy éves korig ingyenes az ellátás. Nincs mitől tartanom, biztonságban tudhatom nemcsak őt, hanem a fiúkat is.
Közeleg az ezüstvasárnap. A verőfényes napsütésben nem lesz furcsa a karácsonyt megünnepelniük?
Itt a karácsonyi ünnep tulajdonképpen november végén a Háladással megkezdődik. Azóta mindenütt fel vannak díszítve a karácsonyfák. Valóban furcsa, hogy ha este elmegyünk sétálni, akkor a sétányon a pálmafa mellett egy fényárban úszó hóember van. Mi azt tervezzük, hogy az ünnepekre a hegyekbe utazunk. Kétórányi autóútra már gyönyörű, havas tájak vannak. Bérelünk egy házat, és reméljük fehér karácsonyunk lesz.
Hazatérnek valaha?
Nehéz kérdés, főleg a hazai híreket hallgatva. Mégis Magyarországon vannak szüleink, a barátaink, az otthonunk, és minden... A válasz igen.
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
