Kíváncsi, hogyan él egy egyedülálló nő? Mi a véleménye a férfiakról, a szingliségről? Vámos Erika, a TV2 műsorvezetője őszintén osztja meg gondolatait.
Készülődöm. Pszichológiai alkalmassági vizsgálatra indulok, pár napja pedig ismét környezettanulmány volt nálam. Már mintha rutinból tenném.
Mindezen persze néhány éve már átestem, de jóleső izgalommal tölt el az, hogy minden egyes procedúra, találkozás és egyeztető beszélgetés egy lépéssel közelebb visz a célomhoz és nemsokára anyuka lehetek. De szép ez a szó.
Minden nap más vonatkozásban gondolom ezt végig. Egy megközelítés, hogy a hihetetlenül, és minden szempontból szabad életemet hogyan fogom hétfőtől keddre úgy átrendezni, hogy minden olajozottan gördüljön tovább és mindenki sérülés mentesen élje meg.
Mert ne feledjük, én nem kapok a jó hírtől számított 9 hónapot arra, hogy biológiai, hormonális, társadalmi vonatkozásában és bármilyen értelemben felkészüljek az anyaságra. Még nem értem pontosan, mindez hogyan zajlik majd a gyakorlatban, de valószínűleg majd felhívnak, hogy itt és most. Gondolom.
Mivel majdani életem értelme 0 és 3 éves kor közötti lesz, így hirtelen azt sem tudom, hogyan alakulnak majd a napjaim. Vajon elviszem forgatni vagy a közeli bölcsödében vár meg? Ruhát sem tudok előre venni, mással játszik egy 6 hetes és egy 3 éves. Életben kell majd tartanom valakit, pedig eddig egy fikusz sem élte túl a gondoskodásomat.
Nem rejtem véka alá, nagyon félek. Izgulok. Életem legnagyobb szerepére készülök, és nem akarok hibázni.
Ez olyan jellegű izgalom, mint az évnyitó az új iskolában.
Jaj, de várom, egész éjjel nem fogok aludni és bármikor, tényleg bármikor képes vagyok elsírni magam egy baba láttán. Lehet, hogy mégiscsak készülődik a testem hormonális értelemben? Igen az elme és a gondolatok sok elképesztő, sőt, gyakran rémisztő dolgokra képesek. Annyira készülődik bennem a nő, olyan izgatott az anya, hogy fel vagyok készülve a szervezetem nem várt biológiai meglepetéseire is. Mondjuk a szülés utáni depressziót kihagynám.
Szóval küszöbön a nagy nap és éppen ideje, kifejezetten jót tesz, hogy időnként sokkoló kérdéseket tesznek fel. Legutóbb a környezettanulmány alkalmával egy kedves hölgy szerette volna tőlem megtudni, hogy hol lesz a gyerek helye, ágya? Ki fog rá vigyázni, ha el kell mennem valahova?
Értetlenül néztem. A nem létező gyerekem, akiről nem tudom hány éves lesz, mikor jön, milyen a természete és hogy reagál az új életére, ő hol fog aludni?
Fogalmam sincs. Velem. És nem vigyáz rá senki. Ruhára sincs szüksége. Bedugom a pulóverem alá és ott lesz 18 éves koráig.
Mindenhova jön velem, ő leszek én és én neki a mindene.
Nem tudom, milyen próbákkal lehet ezt kiérdemelni, mit kell még teljesítenem és lehet-e a szeretetnek ára, de tudom, hogy leróttam, megfizettem és kiérdemeltem!
Indulnom kell! Én jövök!
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
