Elképesztő kálvárián ment keresztül az angol Wishick család, de szerencsére mindenki jól van. Az apa a fia, az édesanya a lánya életét mentette meg a veséjével.
Semmifajta előzménye nem volt annak, hogy Mark és Joanne Wishick gyermekei súlyos vesebetegséggel születtek. Ahogy a világ minden pontján, úgy Angliában is rendkívül hosszú a várakozási lista a szervátültetések előtt, így nem volt más megoldás, amikor már sürgetett az idő: a szülők siettek gyermekeik megmentésére.
Először a kisfiú kényszerült veseátültetésre. A most 11 éves Oliver kétéves volt, amikor halaszthatatlanná vált a transzplantáció, egyhónapos korától folyamatosan vesekezelésen vett részt. A vizsgálatok kimutatták, hogy az édesapja, Mark alkalmas arra, hogy gyermeke javára lemondjon az egyik szervéről, így egy több mint hatórás, dupla műtéttel sikerült megmenteni a kis Oliver életét. A szervet befogadta, az édesapa is hamar felépült, a kisfiú szépen fejlődött, és később még sportolni is elkezdhetett.
Néhány év elteltével azonban a család megint nehéz helyzetbe került. Ekkor Oliver nővére, Ella állapota romlott olyan mértékben, hogy műtétre volt szükség. Óriási szerencse a szerencsétlenségben, hogy számára pedig az édesanyja veséje volt megfelelő, így tavaly, szintén egy hosszú, dupla műtét során az édesanya, Joanne egyik veséjét eltávolították, megmentve ezzel Ella életét, akinél már nem hatott a gyógyszeres kezelés.
Ezzel ők lettek az első olyan család Angliában, amelynek mindkét felnőtt tagja lemondott a veséjéről a két érintett gyermek javára. Furcsa és bizarr rekord, de ők mindenképpen örömmel fogadják, hogy a szomorúnak induló történet jól sült el, a gyermekek megmenekültek, a ma 17 éves Ella is befogadta az új szervet.
A testvérpár olyannyira jól van, hogy mindketten sportolnak, a minap a transzplantáltak országos bajnokságán Ella aranyat nyert bowlingban és bronzérmet tollaslabdázásban. Oliver akadályfutásban győzött, a sprintszámban és tollaslabdázásban ő is a harmadik helyen végzett.
– Csodálatos látni, hogy visszakapták az életüket – mondta Joanne. – Nem is kérdés, hogy szülőként egy másodpercig sem hezitáltunk, hogy segítsünk-e nekik. Óriási szerencse, hogy Mark veséje éppen Olivernek volt jó, az enyém pedig Ellának. Ki tudja, hogy mi lenne velük, ha a transzplantációra kellene várnunk, rágondolni is rossz. Mivel születésük óta gond volt a veséjükkel, elég nehéz éveken vagyunk túl. De most boldogok, egészségesek, tényleg teljes életet élhetnek, még sportolhatnak is. Kell-e ennél nagyobb boldogság és büszkeség egy szülőnek? Kétszer adtunk életet nekik, a legnagyobb örömmel.
Ha több kell az átlagosnál, keresse a Borsot a Magazinokkal!
