Színpadon díva, otthon szégyenlős az énekesnő

Férjével egészen más világból érkeztek, ő közgazdász, ön pedig előadó. A látszólag eltérő gondolkodásmód és világ ellenére is 13 éve házasok.

Azt hiszem, ez a titka a kapcsolatnak. Kollégáimnak is azt ajánlanám, hogy próbáljanak más közegből párt választani, mert nagyon jót tesz. Nekem is nagyon jót tett, hogy a párom nem abból a bezárt közegből került ki, amilyen a művészvilág. Az előző kapcsolataim onnan származtak, s most érzem csak igazán, hogy mennyire kinyílik a világ, ha az ember más szempontokat, más embereket is megismer.

Mint minden művész, én is intenzívebben reagálok a történésekre, hajlamos vagyok a bolhából is elefántot csinálni, mélyebben élem meg a dolgokat, sokszor nem látom a lényeget, a férjem viszont a földön tart. Előtte csak a szakma, a szakmai dolgok foglalkoztattak, ez is megváltozott. Emberileg lettem több általa. Ő mindig pontosan látja, hogy bizonyos dolgokban, történésekben mi a fontos. Megtanított, hogy értékeljem, amim van, vegyem észre, milyen csodálatos dolog az, hogy azt csinálhatom, amit imádok.

Hogyan ismerkedtek meg?

Ő addigra már ismert a tévéből, látott színpadon. A Cotton Club Singers legsikeresebb időszakát éltük akkor. Véletlenül találkozott olyan emberekkel, akik ismernek engem, és kérte a közös barátainkat, hogy mutassanak be neki. A bemutatás után sokáig unszolt, kért, hogy találkozzak vele, menjünk el randizni. Randizni egyáltalán nem tudok, nevetségesnek tartom azt, hogy két idegen elmegy valahová, leül vacsorázni, és ott kényszeredetten beszélget.

Az összes korábbi kapcsolatom úgy alakult, hogy valamennyire már ismernem kellett az illetőt, hogy egyáltalán érdekeljen. Éppen ezért a férjemnek elég sokáig kellett próbálkoznia, hogy elmenjek vele és pont ez a kitartása keltette fel az érdeklődésemet. Én lepődtem meg a legjobban, hogy bármiről tudtunk beszélgetni.

A kitartó próbálkozás és a végül sikeres randi után fél évvel máris összeházasodtak. Honnan volt ennyire biztos benne, hogy valóban ő az igazi?

Tudtuk, tudtam, hogy ő az életem párja. A kötelező köröket sem akartam lefutni – sok év együtt járás után azért házasodni, mert már rég együtt vagyunk, és a család is ezt várja... Ezt nem akartam, ennél mi függetlenebb személyiségek vagyunk. Bennem nagyon nagy volt a hit, s az idő is minket igazol.

Nem is szoktak veszekedni? Mi a titkuk?

Mint minden kapcsolatban, a miénkben is vannak hullámvölgyek, a mi házasságunk sem a földi paradicsom. De szerencsénkre két nagyon belátó személyiség vagyunk. Az alaphelyzet nem változott, vagyis hogy nagyon szeretjük egymást, és feltétlen támogatjuk a másikat mindenben – ez a feltétel nélküliség segített át minket sok mindenen. Amikor 13 év után kiléptem a Cotton Club Singersből, aminek tagjai tulajdonképpen a családom voltak, az együttes pedig a második otthonom, a férjem volt az egyetlen ember, aki azt mondta, ha én ezt akarom, akkor nekem így lesz jó.

Ezek szerint mindig egyedül hoz döntéseket?

Általában igen, de mindig megkérdezem róla a férjemet is, főleg, ha nagyon nagy vívódásaim vannak. Amikor megismerkedtünk és összekötöttük az életünket, túl voltunk már mindketten mindenen, nagyon kialakult életünk volt egymástól függetlenül is.

A hosszan tartó kapcsolatok alapja az is, hogy két nagyon szuverén egyéniség kösse össze az életét, akiknek van egy közös személyiségük, de képesek egyedül is létezni, dönteni, élni. Nem akarjuk egymást megváltoztatni, mert tiszteljük a másikat. Sok kapcsolat szerintem azért megy tönkre, mert felborul ez az egyensúly.

Ha ennyire szuverén egyéniség, aki nem alkuszik meg, akkor ezek szerint a férje támogatására nem is volt szüksége például akkor, amikor a karrierjében álltak be nagy változások, amelyek lelkileg is megterhelőek lehettek?

Dehogynem! A férjem a Cotton Club Singersből való kiválásomat is végigasszisztálta. Például azt a másfél évet, amíg nyűglődtem, amikor már nem éreztem ott jól magam, másra vágytam. Beleragadtam valamibe, amit csak a társaim miatt csináltam, akiket a mai napig imádok. A férjem pedig pontosan tudta, hogy min megyek keresztül, nem volt neki meglepetés a végső döntésem.

A vállamra nehezedett a négyes, nem énekeltem olyan jól, mint előtte, éreztem, hogy baj van. Meg akartam méretődni egyedül is, s azt hittem, onnantól, hogy kilépek, azonnal tele lesz a naptáram szó­ló­fel­lépé­sek­kel. Eleinte azonban egyáltalán nem volt pozitív a fogadtatásom, az első három év nagyon nehéz volt – elkönyveltek mint egy kis szőke „dzsesszbébit”.

Volt, amikor megbánta a döntését? Voltak mélypontok?

Mélypontok voltak. 18 éves korom óta nincs más vágyam, mint színpadon lenni. Táncoltam, dzsesszbalettoztam, színitanodát végeztem, a Vígszínházban játszottam és táncoltam, de örülök, hogy nem lettem színésznő, mert abban biztos nem lettem volna olyan jó, mint az éneklésben.

Az első keserves évek és a kitartó munka azonban meghozta a gyümölcsét. Szeptember 7-én a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Budapesti Nyári Fesztivál záróprodukciójaként lép fel.

A Swinging Amy című előadásunkat másodszor adjuk elő. Amy Winehouse-átdolgozásokat énekelek, meg akarjuk őt idézni, de nem szeretnénk lemásolni. Van olyan, ami Amy számai közül lassú, az nálunk gyors, ami gyorsabb, az balladai hangzásvilágot kapott. Amy zeneileg érdekelt, érzem és értem a szomorúságát úgy, hogy én közben át sem éltem mindazt a rosszat, ami vele történt. A swing alapvetően vidám műfaj, ez a koncert azonban sokkal drámaibb. Külön érdekesség, hogy a régi Cotton Club Singers ezen a színpadon áll majd újra össze, négyen, négy szólamban fogunk Amyt énekelni.

A munkában nagyon kitartónak és céltudatosnak tűnik. Otthon is ön hordja a nadrágot?

Lehet, hogy magabiztosnak látszom, de rengeteg kétség van bennem. Otthon is akaratos és céltudatos vagyok, de eddig még nem döntöttük el, hogy ki viseli a nadrágot. Ettől is jó a kapcsolatunk. 13 éve próbáljuk meggyőzni a másikat a magunk igazáról. Nem veszekszünk, ez jó kapcsolati feszültséget eredményez.

Bár a férjem civil, nem féltékeny, inkább büszke rám. Ő engem így kapott, ismert emberként, hiszen először a színpadon látott. A színpadon egy másik ember vagyok, sokkal kacérabb, a magánéletben viszont alapvetően szégyenlős, visszafogott, az ő kis „asszonykája”.