Tricia és Charlie 55 éve éltek együtt, amikor a férfi tavaly decemberben elhunyt. A nagymama majdnem összeroppant a gyász súlya alatt, amikor kisunokája, Mimi gondolt egyet...
A brit házaspár a legnagyobb boldogságban élt együtt egészen Charlie haláláig. Még az sem szegte kedvüket, hogy a férfi az utolsó években nagybeteg volt. A szeretet túllendítette őket a súlyosbodó helyzeten. A nagypapa 81 évesen hunyt el, Tricia tíz esztendővel fiatalabb nála.
– Régen, 1962-ben volt az esküvőnk, három gyermeket neveltünk fel – meséli Tricia. – Hatvanhét éves volt, amikor az egészségügyi gondjai kezdődtek, ipari fotósként dolgozott, de egy agyvérzés következtében megromlott az egyensúlyérzéke, be kellett fejeznie a munkát. Sok idő eltelt, amíg újra magára talált, de szerencsére, ha nem is volt olyan, mint régen, azért még minőségi életet tudtunk élni.
De ahogy teltek-múltak az évek, sokasodtak a panaszai. Előbb a szívével adódtak gondok, majd a májával is. Én ápoltam őt az utolsó hetekig, sajnos akkor kórházba került, mert elesett a fürdőszobában. De az azt megelőző évek erről szóltak, gondoztam, etettem, fürdettem, mindent megtettem érte. Az életem részévé vált, nem tekintettem tehernek. Szerencsére meg tudta őrizni a humorérzékét, és bár sokat szenvedett, jóízűeket nevettünk együtt.
Charlie a kórházban hunyt el, tavaly december 20-án, tüdőgyulladás következtében.
– A karjaimban tartottam, amikor kilehelte a lelkét – folytatja Tricia. – Könyörögtem az Istennek, hogy ne vegye el tőlem... Nem hittem el, hogy ez megtörténhet velem, noha az eszemmel tudtam, hogy elkerülhetetlen. De ott, akkor nem tud az ember reálisan gondolkodni, csak az érzelmei mûködnek, feldolgozhatatlan ilyenkor a fájdalom. Nincs annál szörnyűbb, mint ha elveszíted azt, aki olyan mértékben része az életednek, hogy egy vagy vele.
Az asszony összeroppant, nem akarta folytatni az életét. Nem tudta elképzelni, hogy miként lehet mindennap felkelni, és Charlie nélkül élni. Képtelen volt értelmet adni a mindennapjainak, és három gyermeke is tehetetlen volt. Egészen addig, amíg egyiküknek eszébe nem jutott a kisunoka, Mimi.
– A legkisebb lányom, Claire tapintott rá a lényegre – mondja Tricia. – Ő mondta azt, hogy ha valakiért, hát Mimiért érdemes folytatni. És így is történt. Mimi az egyetlen lányunokám, részt vettünk a nevelésében, mert közel laknak, és már a kezdetektől erős közöttünk a kötődés, a szüleiként szeretett minket. Már a kórházba is bejárt velem Charlie-hoz, és a temetésre ugyan nem vittük el, de elkezdett kijárni velem a temetőbe.
Mesélt a nagyapjának, az a gyermeki gondtalanság és ártatlanság elvette a gyász kegyetlenségét. Kis idő után átragadt rám a vidámsága, mindennap kijárunk Charlie-hoz, és beszélgetünk vele. Mimi káprázatos kislány, nem túlzok, ha azt mondom, hogy ő mentett meg, ha nincs Mimi, már én sem lennék. Végtelenül hálás vagyok neki, visszakapom tőle mindazt a szeretetet, amit én adtam neki, de ez nem tudatos cselekvés nála, hanem ösztönös. Csodás páros a miénk.
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
