Miközben Éva részletekbe menően beszámol Rudival átélt szexuális élményeiről, akarva-akaratlanul feldereng előttem az utamba sodort, névtelen férfi kemény arca.
Miért bólintottam rá, hogy egy homoszexuális politikus álfelesége legyek, és ezzel egy vaskos, kikötésekkel teleírt megállapodás szabályozza az életem? Ha jobb színben szeretnék tetszelegni, nyilván azt mondanám, az apámért tettem, ez azonban nem teljesen fedi a valóságot. Az igazság, hogy az apám sarokba szorított. Megzsarolt.
Két éve még én voltam a gazdag politikusvezér balhés lánya, aki a legnépszerűbb fővárosi szórakozóhelyek törzsvendégeként, gyakran önkívületi állapotban tomboltam, faltam a férfiakat, és magasról tojtam a felelősségvállalásra. Élveztem, hogy gyakran szerepeltem bulvárlapok címoldalán, imádtam hangos vitákba keveredni az utálkozókkal, és fürdőztem a rajongók szeretetében. Tulajdonképpen az utóbbit hajszoltam.
A szüleim, a jómód megszállottjaiként dadákra bíztak, a kiváló teljesítményeket elérő nővérem mellett csak második lehettem, ráadásul túlzás nélkül, annyi pénz állt a rendelkezésemre, amennyit nem szégyelltem elkölteni. Kárpótlásként fogtam fel a kicsapongásaimra elherdált pénzt, amiért apámék elhanyagolnak, és abból vásárolhatom magamnak a szeretet – vagyis annak illúzióját. Egy mámoros hajnalon azonban elkövettem valami megbocsáthatatlan hibát, mely azóta is kísért, és mely alapjaiban rázta, illetve változtatta meg az életem.
Apám kérés nélkül – persze leginkább a saját jó hírét védve – elsimította az ügyet, elintézte, hogy ne kerüljek rács mögé, cserébe azonban a megállapodás börtönébe száműzetett. Két legyet is ütött ezzel egy csapásra: palástolta Sándor „problémás” hátterét, és engem is kivont a botránygépezetből.
Mocskos ez a politika.
A megállapodás, mely két éve köttetett és még legalább három évig érvényes, számtalan apróságra kitér, amennyiben szerződésszegésem miatt lepleződik le az alaposan megkonstruált hazugság, azon bizonyítékok is előkerülnek, melyek alapján biztosan börtönre ítélnek. Ezért nem érintett két éve férfi, és még a legjobb barátnőmnek sem mondhatom el az igazságot.
– Most tartok hazafelé! – Trillázza a vonal túlsó végén Éva, miután a konyhából a hálóba visszatérve visszahívom.
– A szórakozóhelyről? – kérdezem csodálkozva.
– A bár hajnali négykor bezárt, most pedig már délelőtt van – feleli, majd magától folytatja: – Ruditól. Ő a tűzoltó.
– Találkoztál egy tűzoltóval?
Tényleg nem értem, miről beszél, félek, hogy valami tudatmódosító hatása alatt áll. Évával még a balhés időszakomban ismerkedtem meg, divattervezést tanult, az általam viselt ruhái kapcsán lett felkapott dizájner. Velem ellentétben ő a mai napig jókat mulat. – A vetkőzős fiúk közül a tűzoltó. Felszedtem! – sikkant. – A csípőmozgása, mint egy pornósztáré. És képzeld...
Miközben Éva részletekbe menően beszámol Rudival átélt szexuális élményeiről, akarva-akaratlanul feldereng előttem az utamba sodort, névtelen férfi kemény arca. De igazság szerint egész reggel miatta kesergek, hisz’ csak a megállapodásom gátolt meg abban, hogy kielégítsem kíváncsiságomat. Éppen felmerült bennem az őrült ötlet, hogy meghívásának eleget téve, a legnagyobb titokban meglátogathatnám a férfit, mikor Éva egyetlen kérdéssel visszaránt a valóságba:
– Jöttök a mai díjátadóra, ugye? Nem érek rá randizni, este egy eseményre kell kísérnem a meleg vőlegényemet.
(Folytatjuk)
