Lehet csak a nőről írni? Férfi nélkül? Anélkül, hogy emberi mivoltáról beszélnénk? Nincs női titok. Minden embernek megvan a maga titka. Férfiszemmel Gesztesi Károllyal.
Az első meghatározó nő az életemben a nagymamám volt. Tőle tanultam a legtöbbet. Persze nem a nőkről, hanem az életről. A mondásai egész életemben elkísérnek, és sok nehézségen átsegítettek már. Ő tanított például arra, hogy mindig adjuk ki magunkból a mérget. – Legyen rákos más! – mondogatta arra célozva, hogy az idegeskedés, az elfojtott harag beteggé tesz.
Mégsem, az első meghatározó nő az életemben az édesanyám volt. Akárcsak a nagymamám, ő is feltétel nélkül szeretett, lehettem bármilyen csibész. Tőle tanultam meg, hogy mi mindenre képesek a nők a gyermekükért, mekkora áldozatokat hajlandók hozni értük.
A nőkkel kapcsolatban viszont az apám igazított el.
Azok a nők, akikkel együtt éltem, különösen, akiket feleségül is vettem, nagyon fontos állomásai az életemnek. Valamennyiüktől sokat kaptam. Sosem voltam híve az egy-két éjszakás kalandoknak. Számomra a nő-vel való kapcsolat nem pusztán párkapcsolat, hanem baráti is. Talán ez magyarázza, hogy amikor a szerelem elmúlik, a kapcsolat többnyire jó marad.
S ha már a nőkről van szó: ott a lányom, aki ízig-vérig nőci, és aki – be kell valljam – jó hatással van rám. Higgadtabbá, megfontoltabbá tett. Ő persze nemcsak tőlem, hanem a fiaimtól is megkapja azt a tiszteletet, ami minden nőnek kijár. Megtanítom a fiaimnak, hogy a nőt előre kell engedni, fel kell adni rá a kabátot és hasonlók. Ezek nem üres formalitások, hanem azt jelzik, hogy a nő nőiségénél fogva tiszteletet érdemel. E tekintetben magas mércét állítottam a fiaimnak.
A kislányom tudja is magáról, hogy ő egy hölgy, és egyébként nagyon hasonlít a nagymamámra: ugyanolyan hosszú láb, sudár tartás… Persze az anyja is szép, azt hiszem, Panka mind a két családból a legjobbat kapta. Kellőképpen nagyszájú is, most hadd ne döntsem el, ezt tőlem vagy az anyjától örökölte-e. De amilyen hisztis volt picinek, olyan bölcs is tud lenni.
Kerüli például, hogy egy veszekedés elfajuljon. Azt mondja: na, papikám, üljünk most le egy kicsit, és maradjunk csöndben. Aztán majd megbeszéljük. Imádom a szép lelkét. Szeretném, ha 8-9 éves korától küzdősportot tanulna, hogy meg tudja védeni magát. Erre nagy szüksége van egy nőnek a mai világban. Igaz, egy férfinak is.
Olyan, hogy a nőiesség titka, nem létezik, ez csak duma. Minden embernek van titka, mert mindenkihez más és más kulcs kell. Egy dolog azonban mindenkinél ugyanaz: látom a szemében, igazat mond-e. Se barátom, se barátnőm vagy kedvesem nem lehetett, aki nem volt őszinte. Talán ezért is gondolom úgy, hogy jobb lezárni egy kapcsolatot, mielőtt hazuggá válik. Néha nagyon nehéz ezt beismerni, de még rosszabb belepunnyadni egy olyan kapcsolatba, ami már nem jól működik, csak lustaságból vagy a jövőtől való félelmünkben ragadunk benne.
Számomra a nő elsősorban ember, és mint ilyen, teljesen egyenrangú. Így volt ez a szakmában is: egyik kedvenc színházi rendezőm például Galgóczi Judit, imádom Zsurzs Éva filmjeit, és sorolhatnám a nagyszerűbbnél nagyszerűbb kolléganőket. De volt például egy rendezőm, aki éppen a nőiségével akart diktálni, nem szakmai érvekkel jött, hanem női mivoltával zsarolt. Ezt elutasítom.
Azt viszont elismerem, hogy a színészi pálya sokkal nehezebb egy nő számára, és nem csak az anyaság miatt: 30 és 60 éves koruk között kevés a szerep. Csodálom Básti Julit, Udvaros Dorottyát és a többieket, akik kortalanul tudnak játszani. Imádok együtt dolgozni Ullmann Mónikával, aki szerepe szerint a feleségem, és Claudiával, aki az életben a feleségem volt. Vannak, akik megkérdezik, hogyan tudok a volt nejemmel együtt dolgozni. Claudia csodálatos színésznő, fantasztikus vele a közös munka.
Most, hogy felidézem a női pályatársakat, eszembe jut egy történet. A Vígszínházban próbáltunk egy darabot, óriási szereposztás volt, Alföldi, Rudolf Péter, Kaszás Attila és a többiek, erős karakterű, nagy hangú férfiak. Általában meg tudjuk beszélni a szakmai nézeteltéréseket, de ez alkalommal a parázs vita üvöltözéssé fajult.
Ott álltunk a színpadon nekivörösödve veszekedve, és akkor egyszer csak megszólalt egy cérnavékony hang csöndesen: gyerekek, ezt a darabot tulajdonképpen én rendezem. Lenéztünk a színpadról, és ott láttunk egy drága, egy hihetetlenül tehetséges embert, a rendezőnket, Eszenyi Enikőt, és elkezdtünk figyelni rá. Hát ebből is látszik, hogy egy 42 kilós törékeny hölgy el tud bánni tíz nekivadult bölénnyel.
