Esztergályos Cecília mindig is szerelmes típus volt, kalandos érzelmi hullámvasút után végül harminc éve ért révbe. A szenvedélyes művésznő férjében, Fonyódi Péterben találta meg a nagy Ő-t. Csak elég volt mélyen a szemébe néznie, hogy tudja: eldőlt a sorsa.
Élete első szerelme színészkollégája volt. Milyen érzésekkel gondol arra a kapcsolatra?
Éppen a tizennyolcadik születésnapomon estem először szerelembe. Azelőtt csak a balett érdekelt, a pécsi balettban voltam szólótáncosnő, és az érzelmi világom olyan volt, mint egy tízéves kislányé. Aztán megkaptam a csodát. A férfit! Elsöprő szerelem volt, hiszen rögtön összeköltöztünk, hittünk egymásban, én szerettem volna tőle gyereket is. Az együttélés akkor albérletet, vaságyat jelentett, de ez nem számított, boldogok voltunk. Tartott, ameddig tartott, mert ő elszerződött Budapestre és ott liezonba keveredett egy színésznővel...
Semmit sem tagadok le
Nehéz volt továbblépnie?
Ami volt, az volt, semmit nem tagadok le, mert ha a múltam megtagadnám, önmagam tagadnám meg. Valóban azért is mentem hozzá az első férjemhez, hogy újra felkeltsem Zs. figyelmét, de utána már nem ez számított. Én olyan típus vagyok, hogy vagy hűséges vagyok vagy ne legyünk együtt. Abban a pillanatban tovább kell, hogy lépjünk, ha megérezzük a harmadik felet.
Szerintem nincs értelme visszahódítani a másikat, hiszen csak ideig-óráig működhet utána a kapcsolat. Azóta is, ha beleszerettem valakibe, rögtön összebútoroztunk, én ezen nem igazán gondolkodtam. Mindig úgy éreztem, egy szerelemben amennyire csak tudunk, legyünk közel egymáshoz.
Több mint harminc éve boldog dr. Fonyódi Péterrel. Hogyan találtak egymásra ?
Én éppen a kék madár című előadásban játszottam, amikor megláttam őt a súgónő mögött és rögtön azt mondtam magamnak, hogy „hú, de jól néz ki!”. Pedig már korábban megismertem, együtt dolgoztunk, a „Mi lesz veled emberke?” című darabban ő a zenekarban kísért engem. Egyáltalán nem volt nekem először szimpatikus, mert minden táncosnő beleült az ölébe, nagyon kapós volt. Engem ez irritált, pedig ő nem volt kikezdő típus, hanem csak ilyen hagyó típus. Ha akkor a próbán nem veszem észre, talán soha az életben nem találunk egymásra.
Csoda kiskifliben aludni
Nehéz volt önt meghódítani?
A pillanat tört része alatt meghódított. Először a Bartók Béla úton randevúztunk, izgultam, mert akkor találkoztunk először privát. Nagyon hideg volt, én egy szőrös kucsmát viseltem. Felmentünk a Gellért hegyre, mindketten megfagytunk és borzasztó zavarba voltam, de az érzelmek aztán természetesen alakultak köztünk.
Hiszek abban, hogy megtaláltam az igazit, ezt éreztem akkor is, mikor először egymás szemébe néztünk. Nekem mindenképpen fontos, hogy fel tudjak nézni a férfira. Drága uram művelt, okos, nagydarab férfi. Fiatalkoromban csoda volt a kifliben alvás, olyan finom érzés, a világ teteje. Azóta is azt gondolom, összebújni és érezni a biztonságot, a legfontosabb. Egy nőnek, legalábbis nekem, odabújni egy férfihoz, aki szeret, az mindent jelent. Mindezt persze érdek, szerződés és anyagiasság nélkül.
Mi a kapcsolatuk titka?
Élni és élni hagyni. Nem egy mosolyország az életünk, de ha puffogunk, akkor bemegy az ember a saját szobájába, vagy szól a párjának, hogy „bocs, ma nem vagyok beszámítható”. Ha van egy kis szabadidőnk, akkor az unokákkal együtt elmegyünk moziba, igaz, hol a férjem, hol én alszom el filmnézés közben. Sokszor ebédelünk kettesben, étteremben ritkán, inkább otthon. Mi naponta ötször eszünk, rendesen reggelizünk, tízórai, ebéd, uzsonna és vacsora. A férjem szerencsére szereti a főztömet, nincs rá panasza. Ő különben nem szokott főzni, de specialitása van, istenien csinál rántottát és tükörtojást!
Fiatal, dekoratív színésznőként mozgalmas élete lehetett. Gyakran mulatott az éjszakában?
Nagyon szerettem bárokba járni, táncolni, élvezni az életet. Általában az volt, hogy délelőtt próbáltam, délután forgattam, este játszottam és ha éjszaka nem forgattam, elmentünk kirúgni a hámból. A párommal, szerelmemmel, férjemmel beültünk bárokba, Astoria bár, Hungária bár, Béke Szálló, Royal bár. Balerinák, kollégák, táncosnők léptek fel és nagyon jól szórakoztunk. Fiatalon nem hiányzott a sok alvás, pörögtünk, és gyorsan regenerálódtunk.
Szégyenlős volt, ha egy-egy szerep kedvéért le kellett vetkőznie?
Már harminc évvel ezelőtt is forgattak magyar színésznők olyan filmeket, ahol többet mutattak, mint amit a közönség megszokott. A szégyenlősségemről annyit, hogy a Tücsök című filmben, 63-ban, amiben én voltam a címszereplő és félmeztelenre kellett vetkőznöm és leragasztottam a keblemet leukoplaszttal és akkor ki is kellett küldeni a világosítókat a jelenetnél, hogy ne zavarjon a jelenlétük.
Száz szál rózsát kaptam
Élete legszebb bókját, figyelmességét kitől kapta?
Szörény Rezsővel a Boldog születésnapot, Marilyn című filmet forgattuk, amikor a kocsmai jelenetben Balázsovits Lajostól kaptam egy akkora tolós pofont, hogy kiestem a képből, a mentők is kijöttek, de nem lett komolyabb bajom. A fájdalmas eset után száz szál vörös rózsát kaptam Rezsőtől. Nagyon meghatott.
Milyen praktikákkal őrzi meg a vonzerejét?
A nőiesség vagy megvan valakiben, vagy nincs. Ezt, mint a tehetséget nem lehet tanítani. Én mindig önmagamat adtam, szerintem ez a legtöbb, amit egy nő megtehet, különben mesterkélt lesz. Fontos még, hogy jól érzem magam a bőrömben, ehhez az kell, hogy az ember letisztázza magában a feladatait, rendbe tegye saját magát.
Semmit nem változtattam a készülődésemen az elmúlt 71 évben. Ha elmegyek valahová, megfürdök, rendbe teszem a hajam és a sminkem. A készülődés maga nem több tíz percnél. Most is az autóban festettem ki magam, ebben a korban már tudja az ember, hogy mit hogyan fessen ki. A mai napig szeretek tetszeni az embereknek, és a visszajelzések bizony nagyon fontosak.
Érezte, érzi, hogy féltékenyek önre a nők?
Hála Istennek!
