A lányom nyolcéves, második osztályos, s a napokban hallottam tőle először, hogy bizony, ők már beszélnek az iskolában egymás közt a szexről – avagy inkább arról, hogy mi is lehet az. Bevallom, felkészületlenül ért, hogy ilyen korán szóba került ez a téma, s akkor el is ütöttem valamivel. De tudom, hamarosan újra napirenden lesz kettőnk közt is, s kérdései is lesznek. Mit és hogyan mondhatok el a gyerekemnek a szexualitásról ebben az életkorban?
Minden korosztálynál szó van a szexualitásról, már az óvodában is. Ha szülőként korán tudatosítják, hogy a lányoknak ilyen a teste, a fiúké meg olyan, s e tudást a korukhoz mérten fokozatosan bővítjük, később sem érheti a mamát és a papát meglepetés.
Jómagam azt vallom: a szülő már akkor is legyen szülő, amikor még csak tervezi a gyermeket! Tudatosan felkészülve ugyanis az extrém kérdésekre is könnyebben válaszol az, akinek stabil az értékrendszere. A gyerek nyilván nem most vette észre, hogy a fiúk és a lányok mások, s hogy már ebben a korban is vonzódnak egymáshoz. Azt természetesen „helyre kell tennünk”, ha a gyerek fantáziája elszabadul, de csak a korosztályának megfelelő hangon.
Nem javaslom tehát, hogy tudományos értekezésbe fogjunk, ahogy magától értetődően kerülendő a kioktató stílus is, sokkal inkább a gyerekek közötti könnyedebb, baráti hangot használjuk. S ami még nagyon fontos: mindig kérdezzük, faggassuk, hogy ő mit gondol az adott témáról. Vagyis a barátjaként beszéljünk vele, azaz igyekezzünk párbeszédet kialakítani.
Tabukérdés nincs, s az ilyen jellegű témák tiltása sem vezet eredményre. Az már önmagában nagyon jó, ha a gyerek megosztja a szüleivel ezen tapasztalatait, feszengésre pedig nincs okunk. Ha nehezen tud feloldódni, sztorizzon a gyerekének! Meséljen arról, milyen volt az ön első szerelme, amikor annyi idős volt, mint most a lánya. Ez mind a gyermekében, mind önben könnyedén feloldja az esetleges szorongást.
