A homeopátia szerint, ha az alacsony vagy magas vérnyomás nem okoz semmilyen problémát – vagyis az ember szellemi és fizikai állapota, teljesítőképessége, közérzete tökéletesen működik –, akkor az egyénre jellemző alkati dolog, nem betegség.
Az alacsony vérnyomásos ember tudat-alatti tereiben az életkedv, az élet utáni vágy apadása figyelhető meg általában. A betegségek lelki okait kutató szakkönyvekből az olvasható ki, hogy ha az úgysem megy semmi, nincs igazi boldogság, minek hajtsam magam? érzések itatják át belső világunkat, akkor azzal rontjuk a mindennapi életünk hangulatát.
Ilyenkor úgy érezhetjük magunkat, hogy a szív (ami a világ minden népének művészetében az érzelmi, lelki életünk központjaként jelenik meg) már nem pumpálja bennünk az életet, az önmegvalósítást, örömteliséget, a reményt és a szeretet, amikért érdemes élni. Jelezhet ugyanúgy még egy elmenekülési hajlamot az életben való részvételtől, önmagunk meg- és kinyilatkoztatásától való félelmet, visszahúzódást is.
Akinek kórosan alacsony a vérnyomása, annak érdemes kipróbálnia a kineziológiát vagy a cranio sacralis terápiát. Ezekkel a módszerekkel megdöbbenve vehetjük észre magunkban ezeket a tulajdonságokat, mert egy ilyen felismerés – amellett, hogy óriási, katartikus élményt jelent – mindig és azonnal a test szintjén is javulást hoz. Az orvos esetleg nem fogja érteni, hogy mi történt a hirtelen gyógyult, addig kikezelhetetlen betegével.
