Felhívásunkra sorra érkeznek a romantikus szerelmi történetek. Van, akiknek a véletlen, másoknak a türelem segített, de az internet és a sorsszerű találkozások is szerepet játszottak a kapcsolatok indulásában és a boldog folytatásban. Az írásokat beérkezési sorrendben közöljük.
Az 1970-es évek végén keresztapám egy vadászati külkereskedelmi vállalathoz vitt el dolgozni. Nagyon fiatal voltam, a gépíró iskolát előző évben fejeztem be. Amikor a MAVAD-hoz kerültem, munka mellett elkezdtem a középiskolát.
Telt múlt az idő, már több mint egy éve itt dolgoztam, amikor megjelent egy jóképű, bajszos srác, aki – mint később kiderült – már egy ideje ott dolgozott, csak azelőtt azért nem láthattam, mert nemrég szerelt le a katonaságnál. Úgy éreztem, mintha villám csapott volna belém. Éreztem, ez "szerelem első látásra", és már akkor elképzeltem őt úgy, mintha a férjem lenne.
Sokat szemezgettünk, többször összefutottunk az épületben, de egymáshoz nem mertünk szólni. Általában az irodámban tartózkodtam. Munka közben gyakran láttam, ahogy kíváncsian nézett be az irodám ablakán, hogy vajon ott talál-e. Már a kolléganők is felfigyeltek ránk, hogy milyen kis bátortalanok vagyunk, így a szakszervezetis hölgy kitalálta, hogy összehoz bennünket. Abban az időben még javában működött a KISZ, és sokszor rendeztünk bulikat, ahol jókat táncoltunk, játszottunk.
Egy pénteki napra meg is szervezték ezt a találkozót, ahol én is, és az említett bajszos fiatalember is jelen volt. Jókat játszottunk, majd egyszer csak a kolléganőnk egy új játékot talált ki: a fiúk makarónit, míg a lányok spagettit vettek a szájukba, a feladat lényege adott volt: beletalálni a spagettivel a makaróniba. Én akaratlanul is a fiú mellett ültem, amikor megszólalt mellettem egy hang: „Judit, te Norberttel vagy!” Hirtelen egymásra néztünk, szóhoz sem tudtunk jutni. Próbáltuk megoldani a feladatot, közben jókat nevettünk, mert nem sikerült nyerni. Mint utóbb kiderült, ezt a játékot azért találták ki, hogy összehozzanak bennünket.
A buli nagyon jól sikerült, olyannyira, hogy immáron 31 éve élünk boldog házasságban, amelyből két gyönyörű gyermekünk is született. Megismerkedésünk pikantériája, hogy mikor otthon elmondtam édesanyámnak, hogy megismerkedtem egy kollégámmal, megkérte keresztapámat, tudakolja meg, milyen ember is ez a Norbert. Ő bement a vezérigazgatóhoz (mert nagyon jóban voltak) és rákérdezett.
Az igazgató kicsit furcsállotta a kérdést, majd válasz helyett a mellette ülő fiatalemberre mutatott és így szólt: "Íme, itt van, nézd meg magad!" Kiderült, hogy ő a vállalat gépkocsi előadója, illetve, ha éppen hiányzik valamelyik gépkocsivezető, akkor az ő feladatát is ellátja. Később, amikor már házasok voltunk, egyszer autóbusszal utaztunk Velencébe. Ahogy felszálltunk a buszra, észrevettük, hogy az idegenvezetőnk az a hölgy, aki annak idején összehozott minket. Nagyon megörültünk egymásnak, majd együtt fedeztük fel Velence szépségét.
Az ezüstlakodalmunkon megújítottuk a házassági eskünket. Ez alkalomból elmentünk vacsorázni egy kis vendéglőbe, ahol a ház ajándékaként egy tortával leptek meg minket, majd egy csodálatos hetet töltöttünk el Mallorcán. Nagyon nagy boldogságban élünk azóta is, sokszor kedveskedünk egymásnak apróbb, sokszor inkább eszmei értékkel bíró ajándékokkal. Tavalyi születésnapjára például egy általam írt, közös életünk történetét leíró verssel leptem meg.
Bár a férjemnek azóta már nincsen bajusza, de mi azóta is egy családként, boldogságban élünk együtt.
írta: Som Norbertné
Szavazzon, kié a legszebb történet!
A szavazatokat február 11. 13.00 órától – február 12. 20.00 óráig adhatják le oldalunkon.
A legtöbb szavazatot kapott beküldő nyeri a két főre szóló, két napos romantikus wellness hétvégét a zalakarosi Aphrodite Hotelben.
