A barátnőmet nagyon elkényeztették a szülei gyerek- és kamaszkorában egyaránt. Most költöztünk össze, s azt tapasztalom, hogy tőlem is ugyanazokat a dolgokat várja el: vigyem ágyba a reggelit, azonnal vegyem meg neki, amit kinézett magának, tegyek meg bármit, ami eszébe jut. Én anyagilag és időben sem állok úgy, hogy ezeket megtegyem, és szerintem ez túlzás is, főleg úgy, hogy semmilyen viszonzást nem kapok. Le lehet szoktatni erről? Ottó, 28 éves
Mindenki ismer olyan embereket, akik különleges bánásmódot és előjogokat követelnek maguknak. A negatív jellemvonásaikat a szüleik jó szándékkal, de nagyon rossz módszerekkel nevelték bele a gyermekeikbe. Mindent megadtak, mindent megtettek, nehogy csalódást okozzanak nekik, ezzel megerősítették bennük a „mindent elváró” magatartást.
Olvasónk barátnője eddig képtelen volt felnőni, hiszen nem nevelték alkalmazkodásra, csapatmunkára, felelősségvállalásra, így megszokta, hogy követelőzhet, tiltakozhat a megszokottól eltérő bánásmód miatt, és kritikus lehet, ha bármit megtagadnak tőle.
Azt javasolom, hogy kellemes környezetben, nyugodt hangon magyarázza el a barátnőjének: ön nem a szülője, így nem várhatja el azt, hogy apaként viselkedjen. Állítsák fel az együttélés szabályait, ahol feltétlenül szerepeljen a kölcsönös jóindulat, figyelem. Magyarázza el a barátnőjének, hogy minden felnőttnek felelősséget kell vállalnia saját magáért. Mesélje el neki, hogy a „gyernőttek” olyan biológiai felnőttek, akik a gondolkodásmódjukban, életvitelükben, elvárásaikban, kompromisszumkészségben, felelősségvállalásban gyermekek maradtak. Biztassa a barátnőjét, hogy váljon valódi felnőtté!
