Elváltunk, s egyik tizenéves gyermekem sem akar találkozni az édesapjával. Ön mit tanácsol, hagyjam rájuk, vagy legyek erőszakosabb? Várom válaszát, köszönettel: T. Anna
Hiába a papír, úgy tűnik, a válásuk még nem fejeződött be. Sokszor az érzelmi elválás még évekig elhúzódhat, túl a hivatali eljárásokon. Szinte sosem egyszerre érlelődik meg két emberben ez a döntés. A gyászról azt tartjuk, legközelebbi szeretteink elvesztése után egy–négy évig húzódó folyamat.
Nagyon nehéz ezekkel az érzésekkel egymagunkban, jól nevelten és tapintatosan viselkedni. Az elválás kultúrája – ami egy új egyensúly megteremtésében feladatokat és módszereket ad a feleknek – nálunk a sok válás ellenére is gyerekcipőben jár.
A gyerekeik vélhetően azt jelzik vissza a pártoskodással, hogy önöknél sem alakult ki az egyensúly. Tizennégy éves kor felett kívülről már senki nem szabályozza a kapcsolattartást, látszólag ez a távozó szülő és a gyerekek dolga. Valójában a két szülő viszonya az, ami eldönti, tudnak-e kapcsolatban maradni. Önnek tehát nem a gyerekekkel, hanem a volt férjével van még elintéznivalója. Nem is közvetlenül a gyerekekről kell beszélgetniük, hanem egymásnak megadni azt az érzést, hogy nem bánták meg a szerelmüket és a közös életüket, hogy a történtek ellenére tisztelik egymást emberként és szülőtársként.
