„Úgy fogant a gyermekem, hogy az anyja átvert. Ahogyan az ma már nem ritka: bedrogoztatott. Megemészteni nem tudom, főként, hogy azt tapasztalom, az így átvert férfiak senkihez – sem alapítványhoz, sem bírósághoz – nem fordulhatnak, ők egyszerűen balekok. Mi, férfiak tényleg nem tehetünk semmit? Várom válaszát.” G. D., Budapest
Az eset jogi részéhez nem értek, s úgy gondolom, évek távlatából ez nehezen bizonyítható. Bírósághoz talán akkor fordulhatott volna, hisz ez bűncselekmény volt. Persze, ilyenkor nem ez jut a férfi eszébe: menti a menthetőt, vagyis próbálja megállni a helyét a rákényszerített szerepben.
Aki ilyen traumán esik át, nehezen tud megbízni másokban. Szerencsére azonban nem minden nő úgy esik teherbe, hogy leitatja vagy bedrogoztatja a férfit, majd kihasználja a módosult tudatállapotot – tehát mindazokban megbízhat, akik nem a gyermeke anyjának baráti körébe tartoznak. Szerencsére azonban a férfiak is tehetnek azért, hogy ne kelljen eltűrniük hasonló atrocitásokat. Érdemes az ismerkedés elején letisztázni, hogy egyelőre nem akar apa lenni, továbbá olyan társaságban lenni, ahol a barátok vigyázni tudnak egymásra.
Ez más sajnos megtörtént, most arra kell koncentrálnia, hogy felelősségteljes életet éljen, amihez egy ekkora trauma után minden bizonnyal segítséget kell igénybe vennie. De ne sajnálja rá az energiát, az időt és a pénzt, hiszen nem mindegy, milyen minőségű életet él ezek után, és milyen minőségű életet él azután, hogy ha normális kapcsolatból születik szerelemgyermeke.
