
A középkorban a testiségről való nyílt beszéd lassan, de biztosan tabuvá vált. A keresztény tanítások nyomán új erkölcsi rend született, nemcsak a tetteket, hanem a gondolatokat is szabályozni próbálták. Csakhogy az emberi természet nem alkalmazkodik ilyen könnyen…
A középkori kéziratok másolása sokszor szerzetesek feladata volt – precíz, időigényes munkát végeztek, amely során gyakran díszítették a lapokat apró illusztrációkkal. Ezek a „marginaliának” nevezett kis képecskék első ránézésre ártalmatlan díszek voltak, ám jobban megnézve meglepő dolgokat mutattak.
Miközben az ima- és hóráskönyveken – a korabeli előkelőségek mindennapi használati tárgyain – ájtatos szövegek futottak, azok margóján előfordult, hogy egy alak éppen szamárra pattant vagy egy olyan jelenet bontakozott ki, amelynek látszólag semmi keresnivalója nem volt egy vallásos szöveg mellett.
A festők – vagy épp a másoló szerzetesek – ezzel nemcsak humort csempésztek a sorok közé, hanem szabadságot is. Egy apró figura, egy groteszk jelenet, egy vidám alakzat – ezek mind arról árulkodtak, hogy a középkor nem volt olyan prűd, mint azt sokszor gondoljuk.
A könyvnyomtatás feltalálása új korszakot nyitott az ábrázolások történetében is. Míg korábban csak a gazdagok engedhették meg maguknak a kézzel másolt kéziratokat, a nyomtatással elérhetőbbé váltak az illusztrált kiadványok a szegényebb rétegek számára is.
Az első ismert felnőtt nyomatok egyike A közösülés allegóriája néven vált ismertté és egy férfi nemi szerv alakú madarat, valamint egy szerelmeskedő párt ábrázol egy rejtélyes felirattal. A korabeli példányokból mára semmi sem maradt fenn, de másolatokból tudjuk, hogy az illusztráció mai szemmel inkább groteszk, mint vágykeltő.
1524-ben egy Marcantonio Raimondi nevű metszőművész egy olyan sorozatot jelentetett meg, amely ma is izgalmas darabja a vizuális kultúra történetének: az l Modi (magyarul: A módok) egy tizenhat képből álló nyomatgyűjtemény, amely mitológiai szereplőkön keresztül mutat be különféle élethelyzeteket – nem épp a szokásos értelemben.
A képek eredetileg freskónak készültek egy hercegi palota falára, a művészet és az antikvitás iránt rajongó előkelők számára. Csakhogy Raimondi úgy döntött, érdemes lenne sokszorosítani a képeket, amelyekhez egy Pietro Aretino nevű költő írt egy-egy verset is. Ezekkel együtt készült el az első olyan mű, amelyben a kép és a szöveg egyformán utalt a test örömeire. A sorozat hatalmas siker lett, és mire betiltották, a nyomatokat már sokszorosították.
A vágy és a testiség ábrázolása tehát a legnagyobb tilalmak korában is megtalálta a helyét.
Nézd meg az alábbi videót:
Az alábbi cikkeinket se hagyd ki:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.