Mozikban az Utazó horror, de elfért volna streamingen is

Már javában fut a mozik műsorán a norvég filmrendező, André Ovredal Utazó című horrorfilmje. A rendező korábbi alkotásai között akadtak ugyan kritikai és nézői elismerésre érdemes darabok, például A boncolás, azonban az Utazó messze alulmúlta a várt eredményt. Vigyázat, a kritika spoilereket tartalmaz!

Utazó: egy sokadik démonos horrorfilm 

Maddy (Lou Llobell) és Tyler (Jacob Scipio) korábbi nyüzsgő életüket hátrahagyva egy lakóautóban nyakukba veszik Amerika országúthálózatát és felforgatják egész korábbi életüket az ismeretlen újdonságának reményében. A kezdetben jó bulinak ígérkező életmódváltás éles kanyart vesz, amikor a pár megáll segíteni egy balesetet szenvedett autósnak, mit sem sejtve arról a bajról, amit ezzel a saját fejükre hoznak.  

A forgatókönyvet jegyző Zachary Donohue és T. W. Burgess írópáros olyan ziccereket hagy ki, melyek észrevételéhez nem kell nagy filmszakértőnek lenni. Ahogy főhőseink próbálnak új életükbe berendezkedni, hamar kibújik a szög a zsákból és kiderül, hogy az országúton való kalandozás valójában nem egészen közös elképzelés. Egy röpke párbeszédből tudjuk meg, hogy Maddy egész életét nevelőszülőtől nevelőszülőig vándorolva töltötte, így felnőtt korára jogos igényévé válik egy stabil otthon, míg Tyler belefásult a munkás hétköznapokba, ezért döntött úgy, hogy jó ötlet lesz négy keréken szelni az országot. Ezt a szálat azonban ezzel a pár mondattal le is ejti a forgatókönyv, pedig egy elég határozott ellentét táptalaja lehetne a két főszereplő között, főleg, hogy viszonylag a film elején megtörténik a lánykérés is. A lánykéréses jelenet sem arról győzi meg a nézőt, hogy Maddy és Tyler kapcsolata kibírja az úton töltött élet viszontagságait, de ahogy sok mást, úgy ezt sem bontja ki igazán a film cselekménye.  

Mi lett a régi jó horrorfilmekkel?

Kétségtelen, hogy a Joseph Lopez által alakított démonunk kellően rémisztő fizimiskával ijesztgeti főszereplőinket és a nézőket. Az eddig csupán rövidfilmeket halmozó Lopez vonásain sem kellett sokat alakítani a maszkmestereknek, mégis olyan érzésünk van, mintha a film minden más gyengeségét egyedüli démoni karakterünk jeleneteivel akarná leplezni. Persze, hogy is lehetne egy horrorfilm szemére vetni, hogy fő fókuszában a rémalak áll? Úgy, hogy még a horrorfilmek rajongói is várnának valami dúsabb történetet a jumpscare-ek és elvágott torkok mellé. Gondoljunk a műfaj olyan klasszikussá merevedett alkotásaira, mint a Péntek 13.-filmek, a Fűrész-sorozat vagy a Halloween. Ezek az alkotások egész legendáriumot teremtettek véres eseményeik köré, vagy a Fűrész esetében, etikai és morális kérdéseket feszegettek és gyökeresen megváltoztatták a műfajhoz való hozzáállást. Ez ugyan egy másfél óra játékidejű filmtől nem várható el, de mégis olyan érzésünk támad, mintha a forgatókönyvírók pont úgy cserbenhagytak volna minket, mint a Terrifier 4. részére váró rajongókat.

A látványvilág azért kárpótol valamennyire, a sötét, semmibe vesző országutak, az Utazó néven ismertté váló démon és Amerika vadregényes tájai megteremtik a kellő atmoszférát, de sajnos a haldokló mozik ellen kell beszélnünk, amikor azt javasoljuk, ezt inkább valamelyik streaming-szolgáltatón tekintse meg, aki kíváncsi rá, hacsak nem igényli a nagyvásznas ijesztgetést, ami kétségtelenül hatásosabb, és a moziból hazafelé tartó út is izgalmasabbá válik.