Nem sok pár áll ki a nyilvánosság elé azzal, hogy milyen mélységeken ment keresztül, és hogyan rakták újra össze a darabjaira hullott életüket. Kucsera Gábor és Tápai Szabina azonban nem rejtegetik, min mentek keresztül.
Őszintén beszéltek mindenről, a megbocsátásról, a hitről, és arról a csodáról, amely csak belülről, a lélek mélyéből indulhat el.
"Amikor az életem egy nagyon mély pontjára érkezett, elkezdtem az Úr felé fordulni, és keresztény közösségbe járni. Ott először dicsőítés van, utána pedig a pásztor olvas a Bibliából és tanít. Ez volt az, ami segített átlendülni a holtponton"
– mondta Kucsera a Borsnak.
Persze a megtérés nem egyik napról a másikra történik. Gábornak hosszú, nehéz úton kellett végigmennie, amiben nemcsak a saját hibáival kellett szembenéznie, hanem valódi bűnbánatot és megbocsátást is kellett tanulnia – leginkább önmaga és a házassága miatt.
Megtértem, megkeresztelkedtem, bemerítkeztem, végigmentem ezeken a folyamatokon. A bűnmegvallás része hosszúra nyúlt, de muszáj volt átmenni rajta. És ma már tudom: a kapcsolatunk alapja a megbocsátás. De nem olyan felszínes megbocsátás, hogy „jó, megbocsátok”, közben pedig tovább cipelem a sebeket magamban. Hanem olyan mély, igazi gyógyulás történt, amit csak az Úr tud elvégezni. Ő mélyen kitisztította és begyógyította a sebeimet, ezt a világi ember sokszor nem is érti meg. Azt hiszik, bolond vagyok. De nem vagyok az. Imádkozom minden nap, olvasom a Bibliát, mert érzem, hogy ez megtisztít, megerősít.
Kucsera bevallotta, istenfélő lett.
"Van egy dolog, ami különösen furcsa volt számomra: az istenfélelem. Ez is megerősödött bennem. Régen semmi nem tartott vissza, se a szüleim, se mások. Ma viszont ez az istenfélelem visszatart attól, hogy újra megtegyem azokat a dolgokat, amiket korábban. Félek visszacsúszni abba az állapotba, amiben három évig éltem. Mert az maga volt a gyötrelem. A pokol."
- vallotta be.
A mélypont nemcsak lelki, hanem anyagi összeomlást is hozott. A sportkarrier után egy egzisztenciális válság következett, amiben Gábor nemcsak önmagát, hanem gyermekeit is elveszítette egy időre.
Abban a három évben minden összeomlott. A vállalkozásaim csődbe mentek, hó elején volt 5000 forintom, és fogalmam sem volt, miből fogok élni. Minden éjjel sírtam, mert nagyon hiányoztak a gyerekeim. Én ugyanis családcentrikus ember vagyok, és ez volt a legfájdalmasabb az egészben. Szó szerint megjártam a poklot, és nem akarok soha visszakerülni oda. Úgy érzem, az Úr intézte így az életemet, és ennek így kellett történnie. Teljesen letisztultam, a tükörbe nézve be tudtam vallani magamnak, hogy egy rossz ember voltam. És amikor ezt ki tudtam mondani, akkor éreztem meg azt a valódi megkönnyebbülést. És igen: ma már jó ember lettem.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.