"Erősebb volt, mint egy világbajnokság" - magyar testvérek tettek csodát Budapesten

Ha valaki úgy gondolta, hogy a családi vacsorák témája nyáron a lecsó vagy a balatoni nyaralás lesz, az még nem ült le ebédelni a Lévai famíliával. Ők ugyanis épp most szőnyegen mesélték el, milyen az, amikor egy család kollektíven küzd a világ birkózóelitjével. A Budapesten rendezett Polyák Imre–Varga János Emlékversenyen – ami nem mellesleg a nemzetközi szövetség egyik top rangsorviadala – a három Lévai testvér is dobogóra állt. Zoltán ezüsttel (82 kg), Levente (77 kg) és Tamás (87 kg) pedig bronzzal gyarapította a családi vitrin tartalmát, mindhárman kötöttfogásban voltak eredményesek.

De ne gondoljuk, hogy ez egy sima háziverseny volt – szó sincs róla! Id. Lévai Zoltán, a fivérek edzője (és mellesleg édesapjuk) szerint ez bizony „erősebb volt, mint egy világbajnokság”. Miért? Mert itt a birkózás szuperhatalmai nem egy, hanem akár három versenyzőt is hoztak súlycsoportonként. Az orosz, üzbég, kazah és georgiai nagyágyúk mellett a magyar fiúk nemcsak helytálltak, de még technikai újításokat is bevetettek – kvázi éles edzésként birkóztak világklasszisok ellen.

Az edzői-apai kettősséget pedig id. Lévai Zoltán olyan profin választja szét, mint ahogy a fiai a szőnyegen szedik szét az ellenfeleiket. A szőnyeg mellett hideg fej, videóelemzés, taktika és stratégia. De ha nézőként, a lelátón ül? Akkor jön a gombóc a gyomorban és a szívritmuszavar – tiszta apa.

És hogy mi lesz ezután? Napokig tartó sztorizás, közös ebédek, edzés utáni anekdoták, technikai elemzések vacsora közben. Náluk ez a „családi kör” – csak itt szőnyeg van a nappaliban, és az aranyérem az asztalra kerül, nem a vitrinbe.

Ez a Lévai-sztori: a testvérek, az apa, rengeteg edzés, még több szenvedély – és most már újabb érmek is. A család, ahol a birkózás nem hobbi – hanem életforma.