Így kapott ki majdnem a magyar világbajnok Pelétől

1974-ben az akkor még „csak” párosban világbajnok asztaliteniszezőt, Jónyer Istvánt Németországba várták. Frankfurt mellett egy kisvárosba hívták meg az asztalitenisz szerelmesei egy bemutató mérkőzésre. Ott találkozhatott a világ legjobb labdarúgójával, Pelével.

– Hausenstammból kerestek meg az ottani pingpongklub vezetői, mert a kint élő és az egyesületben játszó magyarok addig-addig jártak a nyakukra, mígnem beadták a derekukat és meghívtak magukhoz – emlékezett vissza Jónyer István, aki azóta már négyszeres világbajnoki címmel büszkélkedhet.

– Hiába kérdezősködtem, kivel kell majd játszanom, nevet nem mondtak, de megnyugtattak, hogy ismert versenyző lesz az ellenfelem.

Jónyer annak rendje és módja szerint megérkezett a német városba, este lement tréningezni a klubba is. Ütögetett a magyarokkal, parolázott a régi ismerősökkel, majd meglepődve látta, hogy még a város polgármestere is bekukkantott a terembe.

– Köszönt és elment, csak később tudtam meg, nagyon izgult, hogy megérkeztem-e és rendben van-e minden. Akkor még nem értettem, miért a nagy drukk, hiszen én itt vagyok.

Másnap aztán még Jónyer István is majdnem hasra esett a meglepetéstől, amikor az igazi „Fekete Gyöngyszem” jött vele szemben a sportcsarnokban,

Már éppen kezdtem volna mondani, hogy ki is vagyok, de Pelé megelőzött, szavaiból kiderült pontosan tudta, kivel áll szemben. Viszont már akkor kijelentette, az asztalnál nem ad kegyelmet nekem. Akkor tudtam meg, hogy vele kell pingpongoznom.

Telt ház fogadta a két „gladiátort”, szűnni nem akaró taps fogadta őket, aztán rövidesen síri csend lett, elkezdődött az „ütközet”. A megállapodás szerint öt pontig tartott a mérkőzés.

– Pelé, ahogy a kínai pingpongosok többsége akkoriban, tollszárfogással játszott, azonnal ütött egy csuszát, majd a következő poénban a hálóról csorgott át a labda az én felemre. Komolyan mondom, megfordult a fejemben, hogy leégek, ugyanis a harmadik labdát én hibáztam el. Nem volt más lehetőségem, elővettem a csoda szerváimat és ezek után, Pelé már nem talált az asztalra. Győztem, ő gratulált és a fülembe súgta: Csipkedd magad István, mert nem érsz utol. Ma már tudom, hogy mire gondolt. Utolértem, sőt meg is előztem!