Növényi Norbert még a bírónak is kezet csókolt – interjú

Négy évtizede győzött a moszkvai nyári olimpián a birkózó Növényi Norbert, aki 63 évesen is remek erőben van. Most egy kis múltidézésre kértük.

Árulja el, beszólt az utolsó, moszkvai ötkarikás ellenfelének, a román Petre Dicunak, miután pontozással megverte?

Értem, mire céloz: 1979 áprilisában, a bukaresti Eb-meccsen kifejelte a négy felső fogamat. Moszkvában azonban nem akartam ezért visszavágni. Különben is, a pontozásos vereség elég volt az olimpiai bajnoki címemhez, de a biztonság kedvéért azért 4-1-re nyertem.

Mire gondolt abban a pillanatban, amikor örömében kezet csókolt a vezetőbírónak a szőnyegen?

Két dologra: egyrészt szintén birkózó édesapámra, akit háromszor vettek le az olimpiára induló repülőgépről. Másrészt arra, hogy a felkészülés utolsó hat-nyolc hete során nyolc kiló súlyfeleslegtől szabadultam meg, ami kemény volt.

Edző édesapja miért maradt le az olimpiákról?

1948-ban túlontúl fiatalnak titulálták.1952-ben pedig megbüntették, mert külföldről hazajövet egy értékes ajándékot nem adott át egy szövetségi embernek, noha azt a tárgyat az egész magyar válogatottnak adták. Aztán 1956-ban a politikai nézetei miatt, tudniillik nem kedvelte a kommunistákat.

A mai magyar birkózás eléggé egyoldalú: kiválóak a kötöttfogásúak, de kevéssé bizonyítanak a szabadfogásúak. Mi az oka?

A szabadfogásúak 20–22 éve nem hozzák azt, amit korábban. Megmondom őszintén, nem tudom a magyarázatot.

Érzése szerint helyes döntés, hogy nemrég hat magyar szabadfogású válogatottat egy évre eltiltottak, mert kritizálták a trénereiket, és kihagyták az edzést?

Nem ismerem az ügy hátterét, viszont a fegyelminek nincs kellemes üzenetértéke, hiszen a feltörekvő fiatal birkózókra nem gyakorol jó hatást. Talán az úgymond pedagógiai deficit érződik: vagy nem bíznak a versenyzők a felkészítő edzőikben, vagy a szakemberek nem tudják átadni a tudásanyagukat.

Nemrég ott volt a Kozma István Akadémia avatásán. Mi a véleménye erről a kezdeményezésről?

Az épület csodálatos, mint egy álom, még imaszobát is kialakítottak benne. Olimpiai bajnokként öröm volt ott elhelyezni az aláírásomat, és találkozni a régi csapattársaimmal. Remélem, színvonalas szakmai munkával töltik meg a palotát. Drukkolok a srácoknak!