Karanténsorozat 5. rész – Komora Imre: Bezárva érzem magam

Komora júniusban ünnepli 80. születésnapját, de még most is szívesen mozogna, ahogy egész életében tette, ám a vírus ezt most lehetetlenné teszi.

– Áprilisban leköltöztünk volna a feleségemmel Révfülöpre, de ez várat magára, csak álmodom a Balatonról – mondja Ko­mora, aki a Bp. Honvéddal három bajnoki címet szerzett, és három válogatott meccsen dirigált (két vereség mellett egy döntetlent jegyzett: Mexikó után nem volt könnyű dolga). S ha már a Balaton, szóba kerül No­vák Dezső is.

– Nekik Badacsonyban volt házuk, Révfülöpről gyorsan elautóztam hozzájuk. Jókat adomáztunk, miközben kiváló újbort hörpöltünk – meséli korábbi szombathelyi csapattársáról.

– Az 1964-es tokiói olimpián együtt szereztünk aranyérmet, és erre mostanában sokszor visszagondolok. Dezső ráadásul még egy aranyat meg egy bronzot is nyert. Hiába no, mi, egykori vasi futballisták ki­vágtuk a rezet! A Gellért-hegyen gyakran megjelenik Komora lánya, Détári Lajos korábbi felesége, Andrea, aki mindennel ellátja a szü­leit, ráadásul heti kétszer-három- ­szor az unokák is tiszteletüket te­szik.

– Zsanettnek és Dórának igyekszem hasznos tanácsokkal szolgálni – magyarázza a honvéd-ezredesként nyugdíjba vonult tréner. Ha azt a szót hallja, Honvéd, valósággal megfiatalodik. – Mintha a fiam lenne. Amikor még nem volt járvány, minden meccsüket megnéztem a tévében. Most azért szurkol, hogy az új sportigazgató, Urbányi István, plusz a Dajka László–Pisont István edző kettős éremközelbe vezesse a kispestieket.