Szőcs János: Ki nem mozdulok otthonról

Márciusban már éppen arra készülődött, hogy feleségével Zalaegerszegről a Keszthely-Kertvárosban lévő házukba költözik pihenni, amikor kihirdették a vészhelyzetet.

– Igen, egy időre Zalában rekedtünk, azóta átutaztunk a Balatonhoz – újságolja a 87 esztendős Szőcs, aki Moór Ede öngyilkossága után volt beugró a válogatottnál.

– Az egyik fiunk Keszthelyen, a másik Hévízen él, így örömömre közelebb kerültünk hozzájuk.

Az egykor Sebes Gusztáv kapitány által az Aranycsapat bő keretébe jobb hátvédként beválogatott exkapitány a koronavírusos helyzetet úgy fogadja, amint az élet korábbi drasztikus fordulatait.

– Egyszer így, máskor úgy… – szögezi le. A zalai főváros 2003-ban Pro Urbe-díjjal ismerte el, és az átadásakor jelen volt a FIFA és az UEFA akkori elnöke, Sepp Blatter, illetőleg Michel Platini. 

– A ragály ellen mit sem tudok tenni, de a négy fal között nem is ezen őrlődöm, inkább a szépre gondolok – folytatja.

És szerencsére van is mire, hiszen a múltban edzőként három és fél év alatt a harmadosztályból az élvonalba hozta fel a ZTE-t. 

– Aztán Kutas István, az MLSZ elnöke hívatott a fővárosba. El­mondta, Moór, akinek segítője voltam, magánéleti okok miatt öngyilkos lett, és nekem kell felkészítenem a válogatottat. Három na­pom volt erre, és annyit tehettem, hogy a walesieket akadályozni akartam a beívelésben, fejelésben. Az április 16-i Eb-selejtezőn 2-1-re kikaptunk. 

Törvénytisztelő, így ki nem teszi a lábát közterületre, bár a röpke zalaegerszegi esti sétája hiányzik. Szíve néha rakoncátlankodik, de nincs komoly baj. 

– Nem mulasztom el az M4 Sport meccsközvetítéseit, elvégre a régebbi felvételek megtekintésekor egy szakember mindig tapasztal egy-egy új játékelemet – említi  Szőcs, aki a kilencvenhez közeledve is edzőnek vallja magát.