Klampár trükkjeit tanulja az unokája

Meglestük a két Klampárt edzés közben: az egyórás iskolázás során mintegy kétezerszer érintették a labdát, bár a 66 éves nagypapa olykor fájdalmas arccal tapogatta a vállát.

– Hja, nem vagyok már mai gyerek – mondta fanyar mosollyal Klampár Tibor, aki 1971-ben párosban, majd 1979-ben csapatban nyert világbajnoki címet, emellett három Eb-diadal is a dicsőséglistáján szerepel. Ezért 2015-ben beiktatták a sportág Halhatatlanjainak Csarnokába. Családjukban a Tibor nevet rajta kívül további két Klampár viseli: 41 éves fia és 13 éves unokája.

– Tibi a BVSC-ben úszott, mígnem három éve átcsábítottam a pingpongasztalhoz – mesélte a világbajnok, aki heti kétszer iskolázik a tinédzserrel. – Nem előnyös, hogy az asztaltól kissé távol állva küzd. A svéd Jan-Ove Waldner volt hasonló stílusú, ő azonban akár egy méter távolságból is villámgyorsan az asztalhoz pattant, és eredményesen ütött közbe.

A két Klampár a közös gyakorlás során ezerszámra sulykolja a tenyerest és a fonákot.

– Megszoktam a nagy számokat, nyolcéves korom óta több százezer meccset játszottam – számolgatott az olimpiai negyedik klasszis, majd a felvetésre, vajon lehet-e olyan nagyság az unokájából, mint amilyen ő maga volt, gondolkodóba esik. Mert, hogy az unoka későn ismerkedett meg a pingponggal. De azt azért elismeri, hogy a mai tinédzserek 13–15 éves koruk körül mutatják meg először oroszlánkörmeiket.

Ő maga is épp 13 volt, amikor serdülő Eb-t nyert, noha eleinte benne sem láttam sok fantáziát...

Unokáját egyébként arra tanítja, hogy valósítsa meg a hármas egységet: fejben tervezze meg a labdameneteit, lábmunkájával múlja felül az ellenfelét, és akkor a kezével úgymond „gyémántpontokat” üthet.

– Nagyapa minden mozdulatát, rezdülését figyelem – árulta el az unoka, aki a korábbi sportját, az úszást túl unalmasnak találta, és bár egyelőre tippelni sem mer, mire viszi majd az asztalnál, de azt leszögezi: Hosszú Katinkáék három aranyat úsznak majd össze a tokiói olimpián.

Az idősebb Klampár egyébként nem túl optimista saját sportága honi helyzetével kapcsolatban, úgy véli, a következő száz évben nem lesz világbajnok csapatunk, és az egyéni világranglistán a száz közé sem nagyon lát esélyt arra, hogy beférjen magyar sportoló. Ezért szerinte a fő felelősek maguk a versenyzők, elvégre a legutóbbi Tízek Bajnokságát például nyolc résztvevővel rendezték meg, mert a többiek lemondták a részvételt...

– Ha én ugyanezt a magam idejében megteszem, ki tudja, hány súlyos eltiltással büntettek volna – jegyezte meg rezignáltan. Közelítve a hetvenhez, a Celldömölk edzőjeként csapatbajnoki meccseken dirigál, s nem tagadja, a nyugdíja mellé jól jön a Gerevich-ösztöndíja, továb­bá a vidékiektől kapott edzői fizetése.