Válás közben is dolgozik Lisztes Krisztián – interjú

Hogyan ment a síelés?

Az idén életemben először volt léc a lábamon. A lányommal, Lilivel és Krisztián fiammal voltunk Ausztriában. Kellett kapaszkodnom, hogy bírjam a gyerekekkel. Ők snowboardoznak. Én az egyik nap akkorát estem, hogy jegelnem kellett a térdemet. Akkor értettem meg, hogy a Bundesligában miért tiltják a játékosoknak a síelést. Sokkal veszélyesebb, mint gondoltam.

A karácsony is snowboardozással telt?

Már itthon voltunk. A gyerekekkel nekünk ez a kis kiruccanás jelentette az ünnepet.

Megviselte a válás?

Kit nem visel meg? Egyelőre folyamatban van, egy házban lakunk a gyerekek anyukájával, és áruljuk az újpesti üzletünket, a Külvárosi kávéházat. Számomra ez is fájó pont, mert azt hittem, a kávéház stabil megélhetést nyújt a családnak. De a magánéletemről nem szívesen beszélek.

Újpesten egy volt Fra­di-játékos üzlete: nem érte atrocitás?

A legnagyobb balhé az volt, amikor a lila ultrák az egyik rangadó után elvittek egy poharat. Több újpesti legenda  szívesen ült be hozzánk.

A Fradi U16-os csapatának edzője. Élvezi a munkáját?

Nagyon.

Mikor termeli már a játékosokat az első csapatnak az utánpótlás?

Jó úton haladunk, a fiatalok között akad jó pár reménység.

Mi kell ahhoz, hogy valamelyikükből sztár legyen?

Sok-sok munka, szorgalom, kitartás, figyelem és fegyelem.

És ahhoz, hogy Lisztes Krisztiánból sikeres edző legyen?

Vannak ambícióim… Ismételni tudom önmagam: munka, szorgalom, kitartás, figyelem, fegyelem. De nem szabad átugrani a lépcsőfokokat!

Gondolom, vágya, hogy a Fradi kispadjára ülhessen.

Azt hiszem, egy volt Fradi-játékos számára az edzői pálya csúcsa az Üllői úti kispad, valamint a szövetségi kapitányság. De még előttem a pálya.