Mezey György: Horváth nélkül nem lettem volna bajnok a Vidivel 

– Mindig könnyezem, ha felötlik bennem az életének hatvanegyedik évében, szeptemberben elhunyt Gábor – mondja a kiváló edző, aki az 1986-os mexikói vb-döntőbe vezérelte a magyar válogatottat. – Kedves ember volt, mindig derűs, arcán örök mosoly, áradt belőle az életigenlés. 

A néhai Horváth technikai igazgatóként segítette Mezeyt a székesfehérvári futballklubnál. 

– A társaságában képtelenség volt szomorkodni, pedig meghurcolta őt is az élet. Játékosom volt, a megbízhatóság, a soha fel nem adás, a fegyelem, az önfeláldozás mintaképe. Más focista annyi csapás után, amennyin Gábor keresztülment, nem harcolt volna tovább. De ő a meccseken ugyanúgy zakatolt előre, mint a küzdelem első pillanataiban.

Mezey említi: edzői, vezetői pályafutása során mindig elsőként érkezett az üres öltözőbe, amit szentélynek tekintett. A Videotonban azonban változott a helyzet.

– Gabi rendre megelőzött, friss pogácsával, gőzölgő kávéval várt. Óriási érdemei vannak a Videoton első aranyérmének megszerzésében! Valamennyi adat naprakészen a fejében volt, reggeltől estig a csapat érdekében dolgozott. A szíve elvitte, de nem halt meg, bennem él, a társam most is. Még egyszer – és utoljára – megelőzött... Csak fizikai valóságában ment el, egyénisége, hite, szelleme, kisugárzása, optimizmusa ma is erősít.