Vervoortnál 19 éve állapították meg orvosai a degeneratív gerincbetegséget, és bár onnantól még hosszú ideig sportolhatott, állapota oly mértékben romlott, hogy egy idő után tolószékben kényszerült folytatni a pályafutását. Utóbbi műfajban is remekelt, a 2012-es londoni olimpián arany- és ezüstérmet szerzett, rá négy évre újabb második és harmadik helyezéssel bizonyított.
Aztán szép lassan végleg ágyba kényszerült, fel kellett hagynia a testmozgással, ami bevallása szerint életben tartotta. A sporthős a belgiumi Diest városában 2008-ban aláírt egy nyilatkozatot, melynek értelmében ha úgy dönt, orvosai megszabadítják a szenvedéseitől, és átsegítik a túlvilágra.
Ennek ellenére további tizenegy esztendőn keresztül harcolt tovább. Öt éve olyan erős epilepsziás roham tört rá, hogy a konyhában egy forró vízzel teli edényt magára rántott, és emiatt négy hónapig kórházban kezelték. Egyik utolsó interjújában mesélte, hogy Zenn nevű labradorja vigyázott rá. A kutya egy órával az újabb epilepsziás rohama előtt figyelmeztette a közelgő bajra.
– Ha Zenn nincs, régen feladtam volna – mondta Vervoort, aki kedden kérte az orvosokat a végső közbeavatkozásra. Nem csoda, hogy a kegyes halált választotta, ugyanis éjszakánként húsz perceket aludt, de a nagy dózisban kapott fájdalomcsillapítók ellenére őrjítő fájdalmakkal küszködött, ráadásul mindkét lába lebénult.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.