Visszavonulását fontolgatta Berki Krisztián

Azt rebesgetik, magyar orvosok nemzedékei tanulták meg Berki Krisztiánon, mi az, hogy vállműtét.

Hát azért annyira nem rossz a helyzet, bár tény, az elmúlt két évben kétszer műtöttek. Tavaly októberben, Manchesterben aztán helyretették a vállamat.

Nem magyar orvosok?

Nem, de nem flancból. Olyasvalaki operált, aki számára egy ilyen beavatkozás jószerivel rutinfeladat. Egyébként egy magyar doktor ajánlotta a manchesteri professzort, mondván, ő is nála tanult. Állítólag soha nem lesz már a régi, de tornázni azért tudok majd vele. Meglátjuk. Teli vagyok erővel és ambícióval.

Annyi szenvedés után nem merült fel önben, hogy elég? Hiszen tornászként már szinte mindent elért.

Őszinte leszek: de! Úgy voltam vele, ha ez a műtét sem sikerül, akkor vége. Nem azért, mert mindent elértem, hanem mert nem bírja a vállam. Borzasztó érzés, amikor megoperálják az embert, azt hiszi, végre kész, aztán kiesik a csavar, amit a műtét során beültettek. És nem azért, mert az orvos rosszul végezte a dolgát.

Csupa gyász volt az élete?

Azt azért nem mondanám. Számomra is igazolódott, hogy minden rosszban van valami jó: a feleségem és a lányom, Lia jóval többet láthatott, mint korábban. Ők jelentették, jelentik a békét, a szükséges hátországot.

Két év után Szombathelyen újra lóra pattan?

Ez korántsem biztos, nagyban függ attól, miként tudom az edzéseket végigcsinálni.

Október elején, Stuttgartban vb...

Igen, az az elsődleges cél. Annál is inkább, mert ez az első lehetôségem arra, hogy kvótát szerezzek a tókiói olimpiára. Ha nem sikerül, még lesz négy Világkupa-verseny, ahol megszerezhetem az indulás jogát. De én még így is igen-igen szerencsés embernek mondhatom magam: az életem során azt tehettem, amit igazán szeretek! Burkovits Ferenc