Repedt tüdővel is olimpiai bajnok lett Juhász István

Ön 1963 őszén élete első NB I-es meccsén, a Pécs elleni 5-1-esen négy gólt varrt be.

A klub kifelé úgy kommunikált, hogy Albert Flórián megsérült, így kerültem képbe én – emlékezik a 72 éves Juhász. – Valójában azért játszottam csatárt, mert Novák Dezső nem kapta meg a beígért lakását, így ő, továbbá Albert és Rákosi Gyula sztrájkolt.

No és megérkezett Novákék lakáskiutalása?

Azonnal! Jómagam később fedezetként bizonyíthattam, négy magyar bajnoki cím mellé Eb-negyedik helyet szereztem, utóbbiért egy Cornavin karórát kaptunk az UEFA-tól.

Novákot külföldről történt óracsempészése miatt beszervezte a belügy. Önt nem környékezték meg?

De igen, hét rangadó előtt rendszeresen behívtak a Tolnai Lajos utcai rendőrségre. Ott éjszakáztam, mert egy hazug nő azt vallotta, hogy valutázok. A rendőrök közölték, ha nemet válaszolok a beszervezésre, áment mondhatok a futballpályafutásomra.

Erre megtört, nemde?

Tévedés. Ezt válaszoltam: uraim, ez esetben hazamegyek az édesapámhoz Alsónémedibe, és krumplitermesztésből élek meg. Attól kezdve békén hagytak.

Ön – Géczi István kapussal egyetemben – három európai kupadöntőben is szerepelt. Az 1964–65-ös VVK-ban nyert, az 1967–68-as kiírásban második lett, csakúgy, mint az 1974–75-ös KEK-idényben.

Ezekről gyakran mesélek a fiaimnak, az Alsónémediben focizó 13 éves Istvánnak és a nála két esztendővel fiatalabb Tamásnak, és örökzöld téma az 1968-as mexikói olimpiai diadalunk is. 

Érdekes körülmények között került dr. Lakat Károly edző ötkarikás csapatába.

Mivel a rajt előtt Varga Zoltán disszidált, engem neveztek helyette. Később nem volt hasonló szerencsém, mert az Izrael elleni meccsen óriásit estem. Megrepedt a tüdőm, vért köptem. Kijöttem a kórházból, saját felelősségemre játszottam a bolgárok elleni döntőben, és két gólt is szereztem.

Mégsem volt népszerű a honi futballvezetés szemében.

Mivel három bolgár játékos kiállítása után engem is leküldtek, emiatt másfél évig nem lehettem A-válogatott.

Nem csoda, hogy 1979-ben disszidált.

A dajkám azt jósolta, világutazó leszek, s valóban, már jogi egyetemet végzett emberként az Egyesült Államokba távoztam. Elegem lett a szocializmusból. Odakinn futballoztam, fiatalok edzéseit vezettem, de mindössze fél évet kaptam arra, hogy megtanuljak angolul. Ellenkező esetben állásomat veszítettem volna.

Amerikai tapasztalatai?

Láttam egy hatalmas lóversenypályát, melynek gyepén 300-400 (!) gyerekcsapat részvételével tornákat rendeztek. Nos, ez a fejlődés záloga, hívjanak meg külföldi utánpótlás-csapatokat, ugyanis a velük való találkozás révén fejlődhetnek ifjaink.