Moszkvai őrkutyáival kapcsolódik ki Besenyei Péter

Jön a tavasz, nyílnak a hangárajtók... Lesz hiányérzete?

Ami a versenyzést illeti, biztosan nem – mosolyodott el Besenyei. – Elég volt. Ez persze nem azt jelenti, hogy a repülésnek annyi, mert az az életem meghatározó része. De már csak „feszültségmentesen” végzem. Számos eseményen repültem bemutatót tavaly is, mert ha hívnak, nehéz nemet mondani.

A repülő Forma–1, a Red Bull Air Race az ön „gyermeke”. Annak is hátat fordított?

Szó sincs róla! Csak már nem utazgatom a versenyekre, de a kapcsolatom a korábbi pilótatársakkal, a verseny szervezőivel, a főszponzorral folyamatos.

Akkurátus ember, minden napját megtervezi. Az idei évre mit tervez?

Már félig tele a naptáram bemutatókra szóló meghívásokkal itthon és külföldön. Ha időm engedi, megpróbálok ezeknek a felkéréseknek eleget tenni.

Köztudott, hogy nagy kutyarajongó. Gondolom, mostanában több ideje jut a négylábúira is.

Igen, sokat foglalkozom a két moszkvai őrkutyánkkal, Szergejjel és Kátyával, rengeteg energiát adnak. Sajnos nemrég volt egy kis ijedtség, mert Szergej lábát műteni kellett, de szerencsére minden rendben ment. Van két másik keverék kutyánk is, akiket a feleségem, Tünde hozott el egy menhelyről, és ők is nagyon örültek, amikor Szergej hazatért. Most már teljesen felépült.

Akkor most éli a nyugdíjasok nyugodt életét?

Azért nem annyira. Azt hittem, ha „nyugger” leszek, csak nyújtózom a napon, horgászgatok bort szürcsölve... Ez többé-kevésbé így is van, de szeretnék még több időt szentelni a családomra.

Ön oktató is, nem gondolt arra, hogy műrepülő iskolát indítson mint az úszónagyságok, Darnyi Tamás vagy Hosszú Katinka?

Nem. Ez technikai sport, és nagyon drága! Egy uszodához csak medence és víz kell. A repülés kissé összetettebb, több mindenre van szükség hozzá.

Akkor vége a magyar sportrepülés egy fényes korszakának?

Nagyon remélem, hogy nem. Sok tehetséges pilóta van a fiatalok között, és remélem, hogy hamarosan kifejlődik közül egy nagy bajnok.