Az angol válogatott és a Manchester United korábbi sztárfocistájának, Rio Ferdinandnak két évébe telt, hogy feldolgozza felesége, Rebecca halálát. A BBC Apának és anyának lenni című dokumentumfilmjében vallott a nehéz időszakról a 38 éves sportember.
– Senki sem tud felkészülni ekkora veszteségre. Szép életem volt csodálatos feleséggel, három gyerekkel, és akkor bumm, Rebeccánál mellrákot diagnosztizáltak, mire minden megváltozott. Az elvesztése után három-négy hónapig éjszakánként keményen piáltam – mesélte könnyek között az exfocista, aki máig hordja a jegygyűrűjét. Ám össze kellett szednie magát, mert neje azzal búcsúzott tőle, biztos benne, tökéletes apja és anyja is lesz a tízéves Lorenznek, a nyolcesztendős Tate-nek és az ötéves Tiának. Az új szerep azonban nem ment könnyen.
– Korábban is én vittem a srácokat suliba, de csupán tíz perccel az indulás előtt keltem fel. Addigra lezuhanyozva, felöltöztetve, megreggelizve vártak. Most a sok feladattól pánikroham tört rám, és az esték sem voltak jobbak. Úgy éreztem, bármit csinálok, az sosem lesz elég jó – tette hozzá. S ugyan állítása szerint az öngyilkosság nem fordult meg a fejében, megértette, hogyan juthat valaki ilyen mélypontra és már nem ítélkezik. De nem csak megértőbb lett a tragédia hatására, az érzelmeit is jobban ki meri mutatni.
– A lányom még abban a korban van, amikor szabadon beszél az érzéseiről, nem úgy a fiúk. De hát én is úgy nőttem fel, hogy maximum a pályán, a bajnok sírhat örömében, a mindennapi életben csak a férfi gyengeségét bizonyítják a könnyei. Ezért meg kellett tanulnom, hogy ne rejtsem el a fiaim elől a fájdalmamat – jelentette ki Ferdinand, aki úgy érzi, mára sikerült felnőnie a feladathoz.
