A Honvéd csatára, Eppel: Nyomás a Vidin van!

Milyen érzés a Honvéd gólvágójának lenni manapság?

Fantasztikus – vágott bele Eppel. – Nagyon erős Kispesten a csapatszellem, jó ide tartozni. Az ötödik bajnokinkat nyertük meg zsinórban, ezzel az élre álltunk, de nagy ünneplés azért nem volt, mert szerdán már a Fradival, szombaton meg a Videotonnal játszunk. 

Hogy képes a Honvéd felvenni a versenyt a „nagyokkal”?

Mivel a pályán kívül is összetartó a társaság, a pályán kettőzött erővel küzdünk egymásért. Szervezettek vagyunk, ami az olasz vezetőedzőnk, Marco Rossi munkáját dicséri. Jó a fiatal és a rutinosabb játékosok aránya, az akadémiáról kikerülő focistáink nagyon ügyesek. Nálunk is minden posztra van két játékos, ezért nagy a harc a csapatba kerülésért. Ráadásul most mindenki részese akar lenni a sikereknek. 

Mernek nagyot álmodni?

Ez olyan, mint az úszás. Hiába vezet valaki a százméteres táv felénél, még simán elveszítheti a versenyt. Sok van még hátra, ezért nem éljük bele magunkat a nagy sikerbe. Közhelynek tűnik, de tényleg mindig csak a következő meccsre koncentrálunk. Most például arra, hogy kiejtsük a kupából a Fradit. Egyébként a lehetőségeit tekintve még mindig a Videoton a bajnoki cím főesélyese. Ez akár a mi malmunkra is hajthatja a vizet, hiszen a nyomás rajtuk van. 

Gondolta volna az NB II-ben, hogy a Honvéddal az NB I bajnoki címéért küzd majd?

Sok mindenen keresztül mentem. Talán túl korán kerültem ki Hollandiába, de legalább láttam, milyen a nyugati focikultúra. Megjártam Paksot, ahol belső védőként is kipróbáltak, visszakerültem az MTK-hoz, ahonnan indultam, majd jött az NB II-es Dunaújváros. Későn érő típus vagyok. Azt hiszem, végig kellett járnom ezeket a lépcsőfokokat. Az biztos, Rossi mesternek rengeteget köszönhetek, hiszen ő volt az, aki az NB II-ben kiszemelt. Azóta is remek a viszonyunk, de sokat is dolgozom azért, hogy így menjen a játék. (turcsik)