Eufória: 88. percben egyenlítettünk, közel a továbbjutás az Eb-n

Valamivel kevesebb mint egy órával a kezdő sípszó előtt néhány fekete, Magyarország feliratú pólós szurkoló megpróbált az egyik szektorból a másikba átmászni, de a biztonsági személyzet ezt megakadályozta. Ezt követően megerősítették az egyik kapu mögötti lelátó biztonsági személyzetét, illetve a rohamrendőrök is nagy számban felvonultak. A kisebb "közjáték" után viszont a lelátókon nagy többségben lévő magyar szurkolók varázslatos hangulatot teremtettek az amúgy is kiváló akusztikai adottságokkal rendelkező arénában: a több mint húszezer magyar például együtt énekelte "Az éjjel soha nem érhet véget" című számot, amikor az felcsendült a Vélodrome-ban.

Az első perctől magához ragadta a kezdeményezést a magyar csapat. Egyértelműen irányított és a kezdetektől sokkal többet birtokolta a labdát, az izlandiak jószerivel csak elvétve találkoztak vele, s akkor is saját térfelükön. Az első kapu felé tartó kísérlet mégis a szigetországiakhoz fűződik, de Bödvarsson fejese fölé szállt.

A magyarok számos ígéretes akciót vezettek a két szélen, de a beadások az izlandi kapus kezében kötöttek ki, vagy a védők fejelték ki, Dzsudzsák lövését pedig blokkolták. Hiába volt elképzelés a magyar válogatott játékában helyzetig nem jutott, mert az utolsó passzok rendre pontatlanok voltak. A labdabirtoklásban óriási volt a különbség, a kékmezesek meg sem próbálkoztak a letámadással, míg a magyarok ilyen jellegű kísérletei rendre sikeresek voltak.

Az utolsó negyedórára kiegyenlítettebbé vált a meccs és már helyzetek is adódtak a kapuk előtt. Előbb a 31. percben Gudmundssonról "lepattant" Kádár, ez ziccert teremtett, de az izlandi jobbszélső lövését Király lábbal hárította. Erre válaszul két magyar lehetőség következett: előbb az utolsó pillanatban mentettek Dzsudzsák elől, majd az ezt követő szöglet után Kleinheisler próbált a 16-os jobb oldaláról a hosszú sarokba csavarni, de fél métert tévedett. A 39. percben Király hibája - szöglet után kiejtette a labdát - 11-est eredményezett, amit higgadtan értékesített Gylfi Sigurdsson, így hiába volt 69 százalékban a magyaroknál a labda, az északiak vonulhattak előnnyel az öltözőbe.

A folytatásban sem változott a játék képe: a magyarok többet birtokolták a labdát és támadtak, ugyanakkor nem találtak rést az izlandi védelmen, amikor pedig Kleinheisler két ízben is távoli lövéssel próbálkozott, nem találta el a kaput. Az első félidőtől eltérően ekkor már az izlandiak megpróbálkoztak gyors ellentámadásokkal, amelyek azonban nem voltak veszélyesek.

A 60. perctől fokozódott a magyar nyomás, az izlandiak hosszú perceken át nem jutottak el a magyar térfélig, de láthatóan ez egyre kevésbé volt céljuk, őket már csak az eredmény tartása érdekelte.

Már-már úgy tűnt, hogy a magyar fölény nem vezet gólra, amikor Nikolics megindulás és középre adása nyomán összejött az egyenlítés. 

A percekig tartó gólörömben a magyar táborban számos görögtűz lobbant, majd ezek nagy része végül a pályára repült. 

A ráadásban majdnem mégis vereség lett a vége, mert az izlandiak 16 méteres szabadrúgása ugyan lepattant a sorfalról, de az ismétlésnél a labda, amely megpattant egy magyar játékoson, nem sokkal kerülte el a bal alsó sarkot.

A magyar csapat győzelemként ünnepelte a döntetlent, melynek végén a játékosok és a szurkolók együtt elénekelték a Himnuszt.