Novlene Williams-Mills számára egy rémálom lehetett a londoni olimpia, úgy volt tagja a jamaicai sprinterváltónak, hogy tudta, mellrákja van.
Már a műtéti időpont is megvolt, a hazaérkezése után három nappal operálták először. Londonban ha egyedül maradt, mindig sírt, a társai előtt azonban nem mutatta aggodalmát, senkinek sem beszélt a betegségéről.
Az első műtét utáni eredmény lesújtó volt: nem volt elég a daganateltávolítás, újabb operációkra volt szükség, mert a rák egy agresszív fajtája támadta meg, ráadásul mélyen a mellkasán ült a daganat. Újabb három műtéten esett át, félt, hogy elveszíti a nőiességét, aggódott, hogy ha majd lesz gyereke, nem szoptathatja, ám az életéről volt szó, nem mérlegelhetett. 2013-ban meggyógyult és a futáshoz is visszatért, egy hazai válogatóversenyen harmadik lett, de mivel sokan kifogásolták az eredményét, nem titkolózott tovább, és a nyilvánosság elé állt az igazsággal: rákbetegség ellen harcolt.
Később rájött, hogy – bármilyen furcsa is – a betegség nemcsak elvett tőle, de adott is neki. A félelme óriási volt, hiszen anyja is mellrákos volt, nővére pedig petefészekrákban hunyt el. De képes volt kellő távolságból szemlélni a betegségét és saját útját, amely közben több döbbenetes és tanulságos megállapítást tett.
– Nem a mellek teszik nővé a nőt – mondta. – Korábban én sem tudtam, hogy igazán mitől nő az ember. De aztán a betegség megtanított megismerni magam. A természetfeletti erő tesz minket igazi nővé. A betegség előtt fogalmam sem volt arról, hogy én ennyire tudok küzdeni. A legtöbb nő, ahogy korábban én is, nem elégedett magával, hiányzik valami az életéből. Nincs összhang az életükben. Én ezen az állapoton a betegség által túlléptem, most már mindennel szembe tudok nézni félelem nélkül. Ez az erő, ami a nők titka, ez az én üzenetem, amit mindig is hangoztatni fogok.
