Rosszmájú megjegyzések szerint Erdély Csanád csókolommal köszön Frank Banhamnek. Elvégre a negyven éves hokis az apja is lehetne a válogatott Benjaminjának.
A fehérváriak tizenkilenc éves korongozója kiröhögte volna azt, aki az év elején azt jósolja, hogy ott lesz az A csoportos vb-szereplést kiharcoló krakkói csapatban.
– Biztos voltam benne, hogy kiesek az utolsó rostán, de a sérülések megtizedelték a válogatottat, így jutottam lehetőséghez – mondta a tizenkilencedik születésnapját április elején ünneplő Csanád, aki a feljutás mellett annak örült a legjobban, hogy szülei Krakkóban látták a döntő meccsen játszani. – Mellesleg Frankre tényleg felnézek, de a csókolom azért túlzás...
A kölyökképű csatár – ahogy a dunaújvárosi gyerekek többsége – óvodásként ismerkedett meg a hokival, és négy éve került Fehérvárra. Céltudatosan készült a profi karrierre, ezért könnyedén ellenállt a kísértéseknek.
– A sok edzés mellet nincs erőd, sem kedved a szórakozáshoz. Most három hétig tombolhatok, bár tanulnom is kell, mert a Kodolányi Főiskolára járok, és elég sok dolgozattal adós maradtam.
