A szapporói vb-döntő óta az A csoportról álmodozott Rajna Miklós. Sokszor ébren, a kapuban fogadkozott, hogy mindent alárendel a szent célnak. A hőn áhított pillanat végre bekövetkezett Krakkóban.
– Azóta is minden olyan álomszerű, szinte megállás nélkül csörög a telefonom, itt egy interjú, ott egy felvétel, és a szurkolók – áradozott a 23 éves kapus. – Hosszú út vezetett idáig, hiszen 2012-ben még a hokis pályafutásom is veszélyben forgott, amikor nem kaptam szerződést az újvárosiaknál. Édesapámnál dolgoztam, de nem adtam fel, és Fehérváron folytathattam. Igaz, előbb a junioroknál, de egyre feljebb küzdöttem magam. Szóval nagyon boldoggá tett, hogy a szüleim is ott voltak a feljutásról döntő meccsen.
Nem csoda, hogy a fényes siker után a máskülönben szeszmentesen élő Rajna is legurít néhány pohárkával, mert most nem lóghat ki a sorból. Egyébként szezon közben igazi kocsmai sporttal vezeti le a meccsekkel járó feszültséget: az előszobában dartsozik lakó- és csapattársával, Németh Attilával.
– Majdnem annyira kell koncentrálni, mint a kapuban. Mellesleg nemrég leptem meg magam egy majdnem profi nyílkészlettel. Szóval szárazon is várom az új kihívásokat.
Meg a szabad egy hónapot, amikor hódolhat egyik régi hobbijának, a horgászatnak, és talán eljut kedvenc együttese, a Punnany Massif koncertjére is.
– Meszes Balázs vokalista nagy hokiszurkoló, most én szeretnék neki és a többieknek tapsolni.
