Dárdai Pál újra meghódította Berlint

– S ha majd nem jönnek a sikerek, ott marad a háza előtt a szemét?
– Aligha, hiszen szerénytelenség nélkül állíthatom, Berlinben valóságos ikon vagyok – mondta Dárdai azon a videokonferencián, amelyen a hazai sajtó képviselőinek rendelkezésére állt. – Nem a futballistamúltam és az első sikerem miatt. Becsülik, értékelik, ahogyan élek. A munkához való viszonyomat, s hogy mindent megteszek a Hertháért.

– Játékosként már meghódította Berlint, milyen szakvezetőként sikert aratni?
– Kezelni tudom a népszerűséget. Számomra már gyerekként is magától értetődő volt, hogy a teltházas pécsi stadionban a szünetben a pályán passzolgatok. Edzőként dolgozó édesapám révén „belenőttem” a fociba. Ezért is voltam nyugodt a bukaresti mérkőzés előtt, és szinte élveztem a helyzetet. Annál is inkább, mert elvégeztük azt a munkát, amit kellett. Attól nem változtam meg, hogy a magyar válogatott mellett a Herthának is dirigálok, az U15-ös csapatom bizonyítványosztásán éppúgy ott leszek, elbeszélgetek a gyerekekkel, a szülőkkel.

– A magyar válogatott vagy a Hertha gyors „felrázása” volt nehezebb?
– A válogatottal könnyebb dolgom volt, hiszen a stábommal egy hetet kaptunk a felkészülésre, Berlinben mindössze két napunk volt, hogy a játékosokat fizi­kailag megfelelő állapotba hozzuk. Szerencsére jól sikerült a rajt, ezért persze elődömet, Jos Luhukay-t is dicséret illeti.

– Hogyan tudja egyre szaporodó berlini teendőit összeegyeztetni a szövetségi kapitányi munkával?
– Március végén játszunk a görögökkel – hamarosan megkapják a játékosok az egyéni felkészülési terveket –, a finnek ellen pedig júniusban. Kitűnő segítőim vannak, Nyilasi Tiborban és Szabics Imrében tökéletesen megbízhatok. Ha a válogatott kijut az Eb-re, ráadásul a Hertha is jól szerepel... Nos, kár ennyire előre szaladni, most az a legfontosabb, hogy a Freiburg vendégjátékára felkészítsem a Herthát. Mellesleg régen volt ennyi szabadidőm, hiszen az utánpótlásedzőnek nincsenek szabadnapjai.

– Kortársai közül miért Dárdaiból lett a legmagasabban jegyzett magyar edző?
– Nem véletlen, hogy mellettem Király Gábor, Lisztes Krisztián és Fehér Csaba futott be komoly karriert. Mi soha nem adtuk fel. Az akarat nagyon fontos, szerencsés vagyok, mert jófajta székely-sváb géneket örököltem. Persze, hogy szeretném, ha több hazai kolléga is eljutna az én szintemre, az jó a magyar labdarúgásnak, és engem is arra késztet, hogy még jobb legyek. Erre törekszem, emberként azonban nem fogok megváltozni, ezt megígérhetem.

– Miért bírják jobban az idegi megterhelést a német – vagy szerb, spanyol vagy más nemzetbeli – futballisták?
– Mert így nőnek fel. Már a tízéves gyerek is győzni akar, de ha kikap a csapata, nem bántják: bátorítják. Lételemük a siker.