Egy ismerős arc tűnt fel a Wychall Wanderers öregfiúkcsapatában az elmúlt hétvégék egyikén. Sztilijan Petrov, válogatottsági rekorder bolgár focista, aki a rákkal harcol.
Családias hangulatú meccset játszott a Wychall 35 éven felüliek csapata, és 5-1-re nyert. A 106-szoros válogatott Petrov nem szerzett gólt, de benne volt az előkészítésükben. Családtagok, barátok ünnepeltek a klubházban, Petrov is megivott pár pohár italt, ugyanis már nem siet sehova, másfél éve felhagyott a profi futballal, pedig nemrég a Celtic, majd az Aston Villa legendája volt.
– Annyira örülök, hogy újra focizhatok – mondta a Daily Mailnek. – Ez az egyetlen, amit életemben csináltam. Sok sikert elértem, de jött a betegség. Döbbenet, hogy egyik napról a másikra az életedért harcolsz.
Az orvosok engedték játszani, pedig még nem tökéletesen gyógyult. Az állóképessége sem a régi, a felszedett kilók is akadályozzák, de boldog. – Messze nincs annyi erőm, mint régen, de az ember a technikájából nem veszít. Jól érzem magam a srácok között, gyakran kérdezik, miért nem rúgok gólt, amikor megtehetném. Hát nem azért vagyok itt, felelem, hanem hogy jól érezzem magam és veletek rúgassak gólt, hogy ti is élvezzétek
a játékot.
Aztán a legdurvább időkről is beszélt. – Amikor megtudtam, hogy rákos vagyok, s abba kell hagynom a focit, sírtam – mondta. – A kemoterápia legyengített, a két fiamat is csak a plexifalon át láthattam. A nejem kőkemény, ugyanazt a szörnyű kosztot ette szolidaritásból, amit én. Amikor gyakoroltam a járást, negyven métert negyvenhárom perc alatt tettem meg. Ehhez képest ahol most tartok, csoda. Még kapok egy kemót februárban, jelenleg az alapítványomnak dolgozom. A rák fenekestül felforgatta az életemet, de nagy álmom, hogy egyszer még visszatérhessek a profi futballba is.
