Hamarosan a boltokba kerül az Ulpius Kiadó új sportkönyve, amelynek főhőse Széles Sándor. Az a botrányoktól övezett úszóedző, aki olimpiai és világbajnokot faragott Gyurta Dánielből.
Megszégyenítve éreztem magam. Jöttek hozzám sokan, kérdően, meglepettem néztek rám. Tőlem vártak magyarázatot. De értelmes mondat talán nem is jött ki a számon. Végül sűrű elnézések közepette távoztam a Parlamentből. A szövetségben állítólag elb...sztak valamit. Az én nevemet nem adták le… Annyira hülyének néznek, hogy megpróbálták ezt beadni nekem. Nekem, a 2012-es egyetlen magyar úszó olimpiai bajnok edzőjének.
Érdekes, nem? Maradjunk annyiban, nincsenek véletlenek. Vagy ha vannak, az még nagyobb tragédia. Képzeljék el, ha a 18 órakor kezdődő kétszáz mell olimpiai bajnoki döntőjére 18.15-re viszem a tanítványomat. Aligha úszom meg kirúgás nélkül… De ennek az esetnek sem lett következménye… Persze 2013. március 15-én, utólag engem is kitüntettek. Az úszószövetségben nyilván nagyon örülhettek…
Ne legyen üldözési mániája annak, akit üldöznek? A miniszterelnök szereti a sportot, rajong érte, nyilván ő sem értette az egészet. Kezet már fogtam vele, beszélni még nem sikerült egymással. Nagy tervem az életben, hogy egyszer fél órára leüljek vele. Volna mit mesélnem neki.
Még véletlenül sem szeretném megbántani, de az elmúlt évek alatt nemegyszer kiáltottam fel odahaza: „Úgy vág az agya, mint az enyém”. Szoktam azon morfondírozni, hogy ha én politikai pályára adom a fejem, valószínűleg hasonló sikereket érhettem volna el, mint Orbán Viktor.
Mint ahogy, azt gondolom, ő úszóedzőként biztosan olimpiai bajnokokat nevelne. Ez a megérzésem, nem érdekel, ha egyesek kinevetnek miatta.
Szerintem ő nem nevetne ki. Talán egyszer lesz arra ideje, hogy meghallgasson…
